Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - Kósa Csaba: Vár az udvar sarkában (elbeszélés)

Viégigdőlök a vaságyon és várom, hogy végezzen a boros palack-cserével. Akikor megkérdem:- Tán fceteg az öreg Csiga?- Miből gondolod?- Nagypapa hajáról . . . Meg a borostái is erősen böknek . . .- Nem . . . Semmi baja sinos . . .- Megharagudott?- Ugyan! Túl sóikat jár már ide. Háromoaponkiént, Mindig i forint. Minek ilyen költekezés? Megengedhetem ezt magamnak? Megmondtam, hogy ne járjon olyan sűrűn . . . Meg aztán untam a fecsegését és állandóan itüsszögött is.

Kéri.az öngyújtót, élőkotrom a gyógyszeres fiolák halma alól, tüzet adok; Nagypapa dörtmög:- Remeg a kezed.- Nem remeg. Hanem Nagypapa kezében a cigaretta. Az remeg.

Kis szünet után:- Járt itt a méhes ember?- Ebéd után jött - feleli -, mint mindig.- És mit mondott?- Hát. . . semmit sem mondott.- Hány mehet hozott?- Húszat. Mint mindig.

Ülünk csendben, hallgatjuk a villamos robogását; az udvaron dobálnak valamit. Zörgés, csattogás. Látom, hogy Nagypapa unja a méhaket. Kinyittatja a iborospalaakot, kivetet két poharat az éj jeliszeibrány fiókjából, s amit eddig soha nem tett, nekem is töltet.- Egészségedre! - mondja. - Hát hogy élsz?- Jártam otthon.- Tényleg?! Aztán mondd ... - elhallgat.- A barátom vitt le motorral. Szombat reggel indultunk, vasárnap este étkeztünk vissza.- Aztán mi van otthon?- Vágják az erdőt. A Kondor-Akácost.- Az egészet?- Nem, csak a híd felé eső részét.- Az emberek mit szólnak?- Sötét erdő volt, azt 'beszélik.- Amikor én arra jártaim - mondja Nagypapa -, szép, nagy, világos erdő volt! Később, amikor nyugdíjba mentem, kiikinéztam a Déli pályaudvarhoz, van ott egy kis talponálló, oda álltam be délelőttönként. Onnan rá lehet látni a tolató 'mozdonyokra, az induló, meg befutó szerelvényeikre. Néztem őket és mindegyikről tudtam: melyik vidékről jött. Csak rájuk néztem és tudtam. Valahogy rájuk volt írva. Mások nem látták, de ón észrervettem. Tudtam, hogy a nagy pácafelhőbe burkolózó délelőtti személy hajnalban még a Kondor-Akácosnál fújtatott. . . Fogadtam is bárkivel, aki mást állított.

Az udvaron erősödik a zaj. Téglát dobálnak, targonca nyikorog, valamit kiabálnak. Nagypapa beféié fordul, háttal ül a tűzfalnak. A Kossuth torolklkaparó füstfelhőjc tömbbé sűrűsödik a szobában.- Mi ez a lárma? - kérdem.- Munkások ... - mondja kitérően Nagypapa. - Szóval vágják odalenn az erdőt?

7