Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csaba Imre: Egy magyar tüzérparancsnok a Párizsi Kommünben. Emlékezés Györök Leó Györgyre
CSABA IMRE Egy magyar tüzérparancsnok a Párizsi Kommünben- Emlékezés Győrök Leó Györgyre Győrök Leó György. Ismerős ez a név? Aligha. Jó, ha ötévenként megjelenik egy-egy rövid tanulmány az életéről, az is osak az utóbbi tizenöt esztendőben. Pedig méltatlanul hallgatunk róla. Pápán (már utcát neveztek el róla, de emlékmű is hirdethetné a navét. Valahol - nem is nagyon táivol Petőfiétől, Jókaiétól. De másutt is az országiban: Frankel Leó emlékművei után. Mert a Párizsi Kommün harcosa volt ő is; imaga&rangú katonai parancsnoka. Egyik vezetője, ha nem is olyan magas szinten, mint Frankel Leó, és ha nem is jutott el a munkásmozgalom olyan szintjére, a tudatosság olyan magaslataira. Nem volt soha tudatos forradalmár, legalábbis megközelítően sem úgy, minit ahogyan élettörténetének kutatói állítják. Mégis forradalmi módon cselekedeti, méltóvá vált arra, hogy a viliág kiemelkedő forradalmárai, sőt, internacionalistái között emlegessék. Méltóvá arra, hogy a Párizsi Kommün centenáriumán, az egész világon megemlékezzenek róla, hogy - tudomást szerezzenek róla hazájában is, legalább annyira, mint ahogyan Fiúméban, Londoniban, különösen pedig Párizsiban ismerik. Mert nem tudunk életéről, munkásságáról, a forradalomban való tevékenységéről sokat. Hívjuk segítségül a szűkszavú lexikonokat. Az első lexikon, amelyben - még életéiben - megemlékeztek róla, a Pallas. Ennek VIII. kötetében így foglalták össze élettörténetét: „TAjképfeslő, szül. Pápán 1847. Középiskolai tanulmányai befejezése után a tengerészeti pályát végezte, majd azt elhagyva, egy évig Angliában (Gardiffban) élt, s tanítással és festéssel kereste kenyerét. Innen Párizsba került, hol három esztendeig az Eicole des Ponts et Chaussées, az École des Beaux-Arts és a Sorbonne előadásait hallgatta. Az 1870. évi francia forradalom (a köztársaság kikiáltása) és a város ostroma a poroszok által véget vetett tanulmányainak s Gy. beállott franctireurnek. Később, midőn a commune ügye rosszra fordult, Gy. védelmére sietett, pár hét alatt törzskari kapitány, majd Párizs kulcsának: a Porte Maillot és környékének tüzérparancsnoka és a 2. geniezászlóalj őrnagya lett. Midőn itt egy éjjel úgyszólván az ellenség orra előtt egy födött üteget állítottak föl és reggelre kelve az ellenség ütegeit szétszórták, két nap múlva pedig egy hatalmas támadási is visszaverve, a commune a romba lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásról lemondott Eudes generális helyére. Később a commune utolsó mentsvárának, az általa megerősített Montmartre-nak lett. parancsnoka. A commune leverése után fogságba került, kél ízben agyonlövésre ítélték, s csakis az utolsó pillanatban menekült meg a haláltól. Ezután az „Mibe” transport-hajón a 44