Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szaplonczay Legeza István: Kiszállási napló

Szerencséin volt, mert még ablaknál is akadt egy üres hely. Pár perccel később idős 'házaspár ült le velem szemben. Mellettem 30 érv körüli olajos rühájú fiatalember foglalt helyet. Siltes, száenyiasketék jelzésű sapkájáról ítélve, vasutas. Később mondta is, hogy a vontatásnál teljesít szolgálatot.- Masiniszta vagy fűtő?- Diesel-mozdonnyal járok - mondta önérzetesen, de persze ebből nem derült ki, hogy vezeti-e azt a Diesel-mozdonyt, vagy csak olajozza. Nem firtattam. De hogy a (beszélgetésünk fonala dl ne szakadjon, megkérdeztem:- Aztán . . . szolgálat után nincs magáknál (fürdési lehetőség?- Van - húzta össze miagát egy kicsit töstdlllkedve Olajos ruhájában az ember, de mielőtt magyarázatba íkezdett, előbb rágyújtott.- Itt lakom a negyedik faluiban. Aztán házat építek. Érti?

Már hogyne érteném. Ha így van - is nincs joigom dbben kételkedni akkor nyilvánvaló azért maradt el a fürdés, mert siet haza. Aztán otthon a munkától megint csak koszos lesz . . .- És ihoigy áll már az az új iház?- Tető alatt. Ma (éppen a fürdőszoba csempéit akaróim felrakni.- Csak nem mestere az effajta munkának is?

Emberem elmosolyodik. A kérdést felesleges is volt feltennem, mert nem egy faluban tapasztaltam, hogy majd minden ifjú házépítő valóságos ezermester, s bizony különb munkát (végeznek sokszor, mint a tanúit szakmunkások. Na, persze magának csinálja, aurait csinál, Imajd bolond lesz összehányni.- Mennyivel kezdte az építkezést?- Harmincezemel.- És most hol tart?- Még van tizenötezer forintom.- Na, ne bolondozzon.- Negyvenezret az OTP is adott.- Akkor is - tanúskodom -, de hát mekkora az a ház?- Három szoba, összkomfort - mondja büszkén.

Gyors számítást végeztem, majd elismerő fejlbólintással nyújtottam a kezem:- Maga meg, gondolom, az asszonykája akkor sóikat dolgozhatott azon a házon.- Megfogtunk mindent, amit lehetett - csillog a sZeme a fiatalembernek, aztán elárulja, hogy a rokonság is segített. Az egyik sógora meg asztalos, így az ajtók, ablakok feleannyiba sem kerültek, .mintha idegen készítette volna. Az építési anyagot bontásból szerezte. Pénzt csak cementért, hajópadlóért, csempéért és a cementlapokért adott. Na meg a kőműveseknek, ácsoknak, összesen Ihuszonkétezer forintot.

Sajnáltam - s láthatóan ő is, bárhogy sietett haza hogy le kellett szállnia. Azért a nevét még feljegyeztem, mert ígértem ndki, hogy mire a ház bevakolásához kezd (ezt is maga akarja csinálni), megírom neki pontosan, milyen arányban keverje azt az újfajta kötőanyagot a .habarcsba, amiről -már egyébként ő is hallott.

A velem szamlben ülő öreg házaspár csak arra várt, hogy végre ők is szóihoz jussanak :- Így, így - bólogatott a papa -, az én lányom'ék is nemrég építkeztek. Már amelyik otthon ment férjhez.- De most a másiktól jönnek?

Erre a .mama is felkapta a fejét.- Hannen gondolja? - hajolt közelebb hozzám az öreg.

Mosolyogtam. Hiszen ismerem én őket, illetve a városi hétháziban, ahol lakom, hetedként találkozók hasonló falusi emberekkel, akik már olyan otthonosan másznak

140