Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Cz. Jónás Erzsébet: Ági háborúja (regényrészlet)
meddig megyünk?” Végén már nem is leleltem, de kiellett, (hogy segítségét kérjem, egyirészt mert a három csomag nagyon indhiéz, és ha találkozunk valakivel, nem Olyan feltűnő, hogy az iskolai táskáinkon kívül egy-egy csomagot is viszünk. Azt hiszik, hogy élelmet megyünk cserélni. Magamban imádkoztáim, hogy útközben csendőrökkel me találkozzunk. Mert állandóan jártjaik az országutat és a falvakat. Iváncom van a csendőr- őrs, hozzánk Viszákra is onnan jönnek. Én íjába vagyok velük, szépen köszönök nekik, igyekszem barátságos lenni, hogy még csak ne is gondolják, hogy félek tőlük, is az apukám a padláson bújdosik. /Szerencsére neim jött senkii. Az erdőszélen Gabikától átvette ma szatyrot és mondtam, hogy siessen vissza az Iskolába. Mondja azt, hogy eleredt az orrom vére, azért nem tudok menni, de ha időben eláll, akikor megyek. Gabika nem akart egyedül hagyni, ö jön velem, mondta, de én határozottan elküldtem. Neki ígértem a tizenkét darabbál álló cérnafcssZletem, ami színes. Végül nagynehezen elment. Én pedig nekifohászkodtam, s egyik kezemben a szatyorral, másikban a pokróccal, hátamon a táskával elindultam az ‘erdőibe. Nem a Ikocsfótan mentám, hanem a gyalogösvényen, hogyha jönne valaki, /gyorsan elbújják a fák között. Sokszor meg kellett pihennem, nagyon elfáradtam. Azt hittem, soha nem érek a megbeszélt helyre. Menet közben jutott eszembe, nem érdeklődtem meg, hogy milyen messze van Öri- szantpéter. De nem lehet nagyon messze, Ilona néninek az unokatestvére ott lakik, és emlékszem, mondta, szekérrel mennek oda, de van, miikor gyalog is. Végre odaértem és elkezdtem énekelni: „Ezt a fcecdk erdőt járóim ón”. De alig kezdtem el, már jött is Pista, látszott az öröm az arcán. Én is örültem, hogy teljesítettem azt, almit vállaltam. Ha tudnák, hogy milyen nehezen ment... - Köszönöm, hogy eljöttél. - Elhoztam, amit kértek. - Óh te /szegény kislány, hát ez nagyon nehéz lehetett neked! - szólt, mint átvette ia csomagokat. Beléptünk az erdőbe és már jöttek is a bajtársiak. Péter talán még rosszabb állapotban volt, mint tegnap. Farönkökre terítettük a pokrócot, arra raktuk ki az élelmet. Most inelm estek úgy néki az ennivalónák. Pista szelt egy darab kenyeret, hozzá /sonkaszalonnát mindegyiküknek. Mondtam, hogy a krumplit süssék meg parázson, egy kis meleg étel jót -fog tenni. A gyufára meg nagyon vigyázzanak, miért az nagy feines. Pétert lefektették, én írnél!éültem, és apró falatokat raktam a szájáha. Ügy etettem miiét egy kisbabát. Rám nézett, és mintha elmosolyodott volna. Nekem úgy elszorult a szivem, ahogy sovány, sápadt, megtört arcát néztem. Az ásófejnek is örülték. Mondták, hagy nem baj, ha nincs nyélé, itt az erdőben majd szereznek. Most azután elmondtam, milyen nehezen tudtam összeszedni mindent. Elmeséltem, hogy mi is a 'bombázás elől menekültünk ki ide a faluba, és élelmet imát csak cserébe ruhaneműért kaptunk. Most /szó nélkül elhoztam ezeket az ennivalókat, de engedjék meg, hogy édesanyámnak elmondjam, hogy nekilk hoztam el az élelmet. Én ismerem anyukámat. Ö segíteni fog, de szó nélkül inem hozhatom el az ennivalót, hisz négyen vagyunk testvérek. Kicsit tanakodtak, végül Pista azt mondta: „Jól vari, Ágiikám, ha úgy gondolod, hogy anyukád is olyan jószívű, imlint te vagy, akikor csak mondd el. Tudjuk, hogy nagy dolgot kérünk Tőled, de az élebürtk megmentéséről van szó, tedd meg. El kell jutnunk Öriszentpéterre. Ott van, aki tovább tud segíteni bennünket. A Drávához, Sellyére kell jutnunk, ott alakúit mag a partizáncsoport. Péterrel van gondunk, öt kell mielőbb orvoshoz, orvossághoz és biztonságba juttatnunk. Már elindultunk volna Öriszentpéterre, de ő nem tud járni. - De jó, hogy nem indultak el, hiszen az egész környék tdlii van csendőrökkel - mondtam. - Ha az erdőből kilépnek, könnyen összetalálkozhatnak velük. - Öriszentpéterre kellene üzenetet vinni, megtenned nekünk? - .Még soha nem voltam Ott, de ha magukon ez segít, megpróbálom. - Pista akkor megmagyarázta, hogy miit kell tennem. Mondta, hogy jól figyeljek, mert amit mond, nem szabad felírni. Volt amit kétszer, háromszor is elismétel tetett velem. Egy mondatot különösen sokszor el kellett mondanom. Ha megtalálom, akihez küld, ezt kell elmondanom. Ez a legfontosabb, és a válasz, amit kapök. Ha az illető 132
