Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Farkas Imre: Öregszülék téli eltartása (elbeszélés)

- Szerencsével jártál?- Drága jó amber ez a Kovács.- Ne mondd!- De. Fdhéren, feketén leszámolt az utolsó centiről fits. Itallal kínált. A felesége meg kávéval. S amikor felajánlottam a háladtíjait a közbenjárásáért, csaknem kidobott. „Hallani sem akarok róla - mondta. - Jól jön az a kis pénz annak a szegény öregasszonynak a városon. Mondd is m'eg néki - mert összetegeződtiink - vegyen magának meleg kabátot. Egy könnyűt, mert almit most hord, öreg is már, de meg olyan nehéz, mint a só.”- Jó az a kabát még. Hanem valamit rosszul csináltál. Nem lett volna szabad ingyen elfogadnod a szívességét. Vasárnap voltak itt, és mdmostak az emberek, dolgozott Kovács úr is.- Legfeljebb mondat érte egy másét.- Ném hiszem, hogy örülne neki. Elvtársinak szólították a munkásak.- Akkor a feleségéért. Nem tud gyerekük lenni.- Hát, ártani aligha árthat... És a szomszédok?- Azok voltaik csak aranyosak. Veszekednem kellett, hogy az dleséget, legalább azt elfogadják.- Mondtam én. Mindig tudtam, hogy jó emberek.

Nos, ha eddig nem figyeltél föl a makacs (kis öregasszony fondorlataira, ezután jó lesz vigyáznod. Már a birfcapaprikáanál sejtened kellett volna, Ihagy anyád a liegörö- kebb valamennyi nőiismerő&öd 'között. A kéthetes lakodalmi biorikap-a-prifcást olyan frissen megőrizte, mintha abban a pillanatban merték volna tányérodra a lufcullusa bográcsból. És utóbb a jó szomszédok. . . Tudja jól, hogy az öregek tavaszi elgyengülése idején, amikor a legszívesebben fordítanak hátat ennek a hálátlan világnak, kánikulában, amikor a víz, őszi sárban, amikor a fűszeres megközelítése létfontosságú érdeke az öregeiknek - legalább >ainlnyára, mint Ghllénekí a réz vagy Egyiptomnak a Szuezi- csatorna te minden gyarló reményedet (ímenelkedvén az ódivatú szörnyeteg, a lelki- fundailá támadásai elől) a szomszédokba veted. „Jók a szomszédok, van, aki rányitja az ajtót”. Anyád tehát most, ahogyan kolléganőid vagy teljesen ismeretlen asszonyok is a feszesre simított harisnyával, rezdülő szivacsos melltartóval vagy hal- csontos fűzővel szép lábat, mellet és csípőt csinálnak a szemednek, ahogyan nagyritkán feleséged oliimiposzi hajdíszével és némi zöld árnyalattal a iszetme alatt úgy láp eléd, mint -aki a mitológiáiból érkezett, anyád a jószomszédság sagádosnpata'ival erősíti szűnő- védelmi bástyáidat. Jó, -ha már most figyelsz mindezekre, anélkül, hogy különösebben mellre -szívnád. Mentőakciód még befejezetlen. A lelki felkészítés imlég ezután jön. Holnap, amikor behúzódtok az expressz fűtetlan fülkéjébe, anyádat, aki akkorra elfeledkezik a magáraihagyatottaik népdalának sziszegéséről, még be kell vezetned a taktika és stratégia rejtelmeibe is.- Ha az ember már megszokta a hideget, jobb, ha leveti a nagykabátját. Még akkor is, ha annak -a vén kabátnak a belsejében -néhány ezer forintot érő takarékkönyv és aprópénz raboskodik egy biztostű felügyelete alatt.- Nincs annyira meleg, hagy vetkőzni kéne.- Pedig mekkora áldás egy fogasra akasztott nehéz kabát a vonaton. Nekidőlhet az ember. Szundíthat egy kicsit. Az útitársak M -söm néznének -ennyi pénzt egy ilyen öreg kabátból.- Veszek egy paplant, amint megérkeztem, s a többit -elosztom Am-álka és Józsink között. Józsi -százszorosam visszaadja, hiszen tudod, milyen jó lélek. Szinte belerokkan a -szeretetibe. Amálkától félek. Sebzett -ember. A sebzett ember -még az anyját is ellenségnek véli. És védekezik.

I 2 I