Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Farkas Imre: Öregszülék téli eltartása (elbeszélés)

FARKAS IMRE Öregszülék téli eltartása A legfontosabb mást a határozottság. Légy derűsen tántoríthatatlan. Nevesd ki aggó- dalműiért. Fújd el énveit, mint a (pitiét és győztél. Ezek az öreg falusi nénikék tiszteli is az akaratot, mert hisznek az. alrendéi ősiben. A legnehezebbet is 'elviselik, ha az rein- delés. „Isten akarata, én pedig csak egy gyenge halandó vagyok” - gondolják, s ettől erősebbek lesznek, mint az, akiről feltételezik, hogy időnként bizonyos megmásíthatat­lan dolgokat mér az emberekre. Miért volna éppen a te anyád kivétel? Mlég nines nyolcvan 'éves, máris tíz meg­rendítő eseményt gyűjtögetett össze. Ötször szült, ötször temetett. Két gyermeke, szülei és férje koporsójára dobhatott volna göröngyöt, de sohasem tette. Jajgatott helyette panaszosan és vádlón, mint a magára hagyott árivá. „Nincs már nekem drága jó gyermekem!” „Nincs már nekem drága jó édesanyám!” „Nincs már nekem drága jó uraim!” Az első kiáltások akikor szakadtak 'ki belőle, amikor a koporsót leszögezték, az utolsók akkor, amikor a koporsót bahantoltáík. Fekete szegélyű fehér zsebkendőjével takarta el az arcát, nem fogadott el nyugtátokat és nem engedte, hogy kíméljék. „At akarom élni - mondta - megérdemli a drágám.” A temetőből lassan indult haza, hogy miire megérkezik, leszedjék a gyászdrapériát. Mindig délelőtt temetett anyád, mindig nagyon sütött a nap. „Elszomijaztak az állatok” - mondta, ahogy becsukódott mögöttetek az utcaajtó. S amíg te ájulltan támasztottad a hátadat a falhoz, s láttad, amint apád élő szemébe homok folyik, átöl­tözött, fogta a locsolót és inni adott a tyúkolknák, csirkéknek. Ám most jó lesz vigyáz­nod I Anyád ellustult az utóbbi hetvenöt esztendő alatt. Nem azért, mert járni alig képes, a lelke lett unozdülatlanabb, és olykor furán is viselkedik. Dalocskákat sziszeg, mialatt főz vagy kapáll, s néha maga m rosszallja, almikor ráébred, hogy megint han­gosan beszólt. „Persze, ez attól van, mert mindig egyedül vagyok” - ámítja imagát, és ilyenkor már szándékosan is sziszeg. Egy-egy rövid kis dalocskát. És eközben konok lesz, egyre konokabb. Sejtheted miért... Többé már nem alkar temetni. Hinnéd, ha nem látod? Ösziszáintást kapott a háztáji. Persze, az új elnök. Fiatal. A régi nagyon jó elnök volt. Ez csak jó, de tud is. Szép szántás. Mély és ünnepélyes tőle az utca. Ünnepel anyád földje is. Bizarr folt a zseb’keindőnyi fiatál fenyves ia ház mögött. Ajtótokra vonalas «kalapot ragasztott valaki. „Nagyon szép, vágott és töves karácsonyfa kapható jutányos áron.” Nocsak! Kereskedünk? Lépj be szaporán. A konyhában a konok öregasszony ,és a világegyetem legjobb savanyú fcrumplilevese vár.- Megint 'átkozottul jólesik. A feleségeim életében sem főzött ilyet. Azt mondja, már nem is próbálkozik. Pedig mindene megvan hozzá. Még a paprika iis itthoni.- Más ízű ám a leves, 'ha friss husiból födik. Még a zöldsjég sem olyan városon. Aztán az a csapi víz .. . 119

Next

/
Thumbnails
Contents