Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Bitskey István: Vathy Zsuzsa: Erőterek

Vathy Zsuzsa: Erőterek

A fiatal prózaírók nemrég megjelent antológiájában (Naponta más, Magvető, 1969) több olyan novellát olvashattunk, amelyre elsősorban nem epikus beállítottság jellemző, banem lírai hangvétel, gondolatiság, filozofikus hajlam, léten- töprangő, önma.ga-;helyét-kereső magatartás. Ez az attitűd jellemzi Vatlhy Zsuzsa antológia-beli novelláját ős (Ha azon a nyáron), mely egyben első kötetének, az Erőtereknek indító írása.

Az önfeltárás, -az ön-megfejtés igénye: így summázhatnánk a novelláskötet egyik centrális problémáját. A fiatal mémöknő az egyetem elvégzése után érzi csak igazán jogosultnak a kérdést: mi szeretnél lenni? (Az én üvöltéseim) Az individuum kiteljesedését, a teljes életet kéri számon: „Az ásványok szerkezete, a termodinamikai tételűk, a limes . . . igen, ez már többé-lkevéshé determinál valamit, az emiber 'életének jelentős részét, a napi nyolc órát, de hát ennyi lenne az egész?” Lázasan munkál ebben az írói világban az univerzalitás- igény, az igazságkeresés, a mindig újra törekvés: ,,-Ö, mindent, mindent akarók: szüntelen átváltozás közben befogadni a világot, hogy megtudjuk hívők, hitetlenek, 'győzők és legyőzöttek, törvénytisztelők, kalandorok, lázadók és gyávák igazát, még áfakor is, ha fcétsóg- bevonhatatlanul csak egyfajta igazság létezik.” Irodalmunk legnagyobbjaira jellemző igényesség ez, sokra kötelező és sok elvárásra jogosító ars poetica.

Ebből fakad az írói megközelítés sokfélesége: az életet mindig új alakiban, mindig más csomópontján csak a módszerek válaszüékosságával lehet megragadni. Helyet kap itt az önelemző, a szubjektum határait méregető írások mellett a másik ember sorsának továbbgondolása (Üdijelentés) csakúgy, mint társadalmi (Születésnap, Nem mi: ők) vagy filozófiai kérdések felvetése. Meglepő

biztonsággal váltják egymást a stílusva- riánsok és a magatartásmódok, igazolva az írói felkészültséget, a formaérzéket.

A kötet egyes darabjai sokféleségük ellenére is határozott irányú fejlődési vonalat mutatnak: az egyén lehetőségeinek számbavétele után az egyetemesség, a gondolatok összefüggésrendszerének fölmérése következik. B. Attila (Karrier) lát, 'érzékel, majd „láncszemeket, szálakat” fedez feli, Végül „ott világít, vakít a szemem előtt a megértett összefüggés” - vallja. Csákho'gy ezt az összefüggést - „a Világ összes jelenségének egyetlen képletben való összefoglalását” - ínyollc ország tudósai utasítják vissza s nevezik B. Attilát zavaros fejűnek! „A részek őrültjei” képtelenék a totalitás- élmény befogadására, ide képtdlen lesz B. Attila is azt megőrizni: ia nagy Egész megfogásának lehetősége fellebbetn, de eltűnik, is be kell látnia: a realitás csak a részek realitása.

Talán nem véletlen, hogy épp ezt a novellát követik konkrét rész-összefüggések bemutatásai: társadalmunk mai arcának egy-egy fintora, egy-egy 'pillanatképe elevenedik meg a kötet utolsó da- rábjaiilbain, jelezve az írói szamlhatár és élményvilág tágulását. Ezek közül különösen az épülő nagyüzem visszás j-elen- ségeinék (Nem mi: ők) megrajzolását érezzük sikerültnek: a maszdkoló szakmunkás, az ingázó bejáró és Bogyai Dezső, „a 200 százalékosan leterhelt” ember sorsának egy-egy erőteljes ecsete o- nássál történő ábrázolását. Mesterien teremtett szituációkban és a szereplők néhány keresetlen, de önmagukat éles kontúrokkal bemutató mondatában mutatkozik meg itt az írói jellemformáló erő.

Érdekes, változatois, sokoldalú kötet Vathy Zsuzsa első kötete. A művészi teljesítmény még nem egyenletes, néhány írás azonban az emberi pszichikumok valós erőterében méri annak rezdüléseit, az érzelmi energiák hullámzását, s ezzel zálogát nyútja a sajátos írói világkép későbbi, teljesebb felépítésének.

(Magvető, 1970). Bitskey István