Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - MŰHELYBEN - Pomogáts Béla: A való világ poézise

emberihez, a szülőföld történelméhez, hagyományaihoz, sőt a mediterrán - a görög és latin - örökséghez is. S »nemcsak a látványt keresi, hanem a kép mögött rejlő rendet, a dolgok szerkezetének törvényeit tiis. Újabb versei úgy festik őt elénk, mint a természet vaillatóját, titkainak szorgalmas fürfcészőjét. Mikroszkóppal látjuk, amint a virágport vizsgálja, vagy égre emelt tekintettel, amint a csillagók ábráit kémleli. S közben töpreng a létezés titkain, a kozmosz személytelen törvényein. A filozófia mégsem idegeníti el attól a világtól, amelyet a magáénak tud; nem kergeti (belső válságokba, vergődő gondolatok közé. Otthonosan mozog és cselekszik továbbra is; legfeljebb a világ, amelyben illetékesnek tudja magát, bővül, terjeskkedilk tágasabb horizontok felé. A kert vagy a hazai hegyek szűkebb körét felváltja a mediterrán szemhatár, sőt az égbolt kozmikus távlatokat sejtető végtelenje, hogy azután a tekintet ismét visszatérjen a kertbe, a barátokként ismert növények és tárgyak közé, s ott keresse és találja meg azt a költői rendet, amit a mediterrán kultúra vagy a végtelenség is jelképekbe öltöztetett.

Takáts költészetének központi fogalma ez a költői rend. Pályakezdése arra az időre - a harmincas évek (elejére - esett, midőn a történelem szorongató veszélyei elől a természet oltalmába vagy a kultúra várába menekültek iaz írástudók. Menekülésük inkább védekezés volt. Védékezés és védelem: az emberi értekék - a szabadság, az alkotás, a művelődés, a szerelem - oltalmazása, szemben az új barbárság, a fasizmus erőivel. Takáts is értékőrző küldetésnek tekintette az alkotó munkát, melynek során műhelyt teremtett (és költői életrendet alkotott. Egy természetes és humánus életrendet őrzött és tett egyre gazdagabbá. Szemlélődés és gondolkodás, kétkezi munka és olvasás, elmerülés az irodalom, a művészet, a néprajz »és a nyelvészet tanulmányozásában - talán ezek a foglalatosságók lennének életrendjének elemei. Van közöttük egy, amit a tudós »színvonalán művel Takáts Gyula. A »dunántúli táj, történelem és »kultúra ismeretére és vizsgálatára gondolok. A körötte »élő vidék mintegy tárgyi és kultúrtörténeti tel»j»ességében van »jelen műveiben. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatójaként állandó alkalma van arra, hogy módszeresen foglalkozzék szűkebb hazájának művelődésével és »emlékeivel, a Balaton-parti Becehegy nyári lakójaként pedig költői ihletté lónyegítheti »át a táj »vagy a kultúra sugallatait.

így él a tájiban és a nagyvilágban, a tudós munka és a költészet elkötelezettségében, Kaposvárott és Becahegyen, Pannóniában és Európában Takáts Gyula.

3Említettük »már, hogy Takáts Gyula költői világában valóság és művészet a legszorosabban összefügg, egymást magyarázza »és egymástól ‘kapja fényét. „Szavaik mögött (bujkáló való, Téged kutatlak” — írta egy korábbi ars poeticájában. A valóság elemeinek, egy életrend teljes tárgyi »és kulturális anyagának ábrázolása cs»u»pán a költői üzenet egy részét adja; Takáts többet akar elmondani. Versei sohasem a látvány vagy a tapasztalat nyers való.ságát tükrözik, hanem a bennük felismert költészetet. Egyik versében arról beszél, hogy miként fedezte fel, látta meg a itnosléfcos dézsában felívelő szivárvány tündért ívét. Vagyis, hogy miként vaszi »észre, isőt kutatja fel a dolgokban rejlő arányokat, világosságot, fényt, színeket, a tájak, tárgyak és munkafolyamatok „»immanens” költészetét. Ezért »hivatkozik Berzsenyi Dániel és Csokonai Vitéz Miihály mellett Francis Jamimes-ra is, az egyszerű dolgok, a természet és a tárgyak „átpoetizálásának” francia mesterére.

Takáts »is átlónyegíti, költészetté »avatja köznapi tapasztalatait. Fodor Andrást, a költőt szeretném idézni, »aki Takátsról így beszélt: „az egyszerűben is csodát látó, de azt a legérzékletesebben, legplasztikusábban kifejező” lírát (alkotott. Ennek a lí74