Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Péterfi Gyula: Pozsonyi szimfónia

muskátli van az ablakában és nem tud beszélgetni az unokájával, mert az már nem ismeri .nagyanyja anyanyelvét.

Tehát marad a templom, a litánia, a tömjén illata és a remény, hogy »emsokára ők is elmennek pihenni a Márton temetőbe, ahol halottajk napján saját könnyük oltja el az osztályos társuk sírján pislákoló mécsest, és akkor majd az égi úr megsimogatja fáradt, selbes szívüket és az angyalok aranyszínű húslevest tálalnak eléjük, hogy jól átmelegedjen szegény hűlő testük.

Roland vitéz mozdulatlanul szemléli a múló időt. . .

Az anyókák itt laknak a templom környékén, azért járnak ide, és nem azért, mert ez a város legrégibb temploma. IV. László rendeletére kezdték meg építését iiyS^ban és III. András jelenlétében szentelték fel 1297-ben. Pozsony két nagy ellensége, a földrengés és az ágyúgolyó, sokszor lerombolta, a főbajó eredeti szépségét ma már csak sejteni lehet, csupán az északi részéin a 15. században épült János kápolna tiszta, csúcsíves stílusa szól a gótika formanyelvén a késő utódhoz. A kápolna falai a mélyből, a földalatti csontházlbód nyúlnak az alkony! égbolton lassan vonuló Ihófelhők felé, a kriptában régen halt szerzetesek pihennek a faliba vájt keskeny üregekben. A sekrestyés egy pohár borért elmondja a látogatónak, hogy karácsony estéjén, amikor trneg58