Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - KRÓNIKA - Kuntár Lajos: Új székházat kapott a Berzsenyi Könyvtár
szellemű értelmiségiek. A jakohlnus- mozgálomnak is akadtak követői. Persze nem annyian, amennyit feltételezitek. Az 1800-ban feljelentett szoimlbaíhelyi ,,ja- kdbiausHkllulb” tagjairól is csak annyit tudott Chernél Dávid, a kőszegi kerületi tábla elnöke, a császári megbízatást teljesítve, megállapítani, hogy a feljelentett szombathelyi személyek ,,kártyázás és olvasás végett időnként összejönnek”. A csoportosulás, az olvasás az 18oo-as évok elején még életveszéllyel járt. Sokakat börtömöztak 'be, ítélteik halálra ilyen vádakkal. A reformkorig nincs is nyomunk az olvasás terjedéséről. A reformkor fő törekvései: a nemzeti függetlenség kivívása, a jobbágyság felszabadítása és a sajtószabadság biztosítása, sóik jó magyart lelkesítettek. A politikai küzdelem fegyvertársként kezelte a művelődésügyet. Arisztokraták, nemesek és polgári elemek felismertek az olvasás, az egyesületi élet szerepét, művelődést szolgáló jelentőségét. Szombathely első olvasóköréről iS^ytól vannak híreink. Későhb újabbak is alakultak s a század második felére számiban is megnövekedve sokaknak tették lehetővé a társasőletet, a művelődést. Az olvasókörök és a kaszinók tagjai önként vállalták közösségük fenntartását, működési költségeit. A közműveltség emelése 'országos gonddá vált. A hazafiúi fellángolás néhány arisztokratát is arra ösztönzött, hogy előmozdítsa a közkönyvtárak alapítását. Szombathelyen is egy gróf tette meg az első lépést e célból. Kezdeményezését nemes szándék vezette, így ma is kellő tisztelettel emlegetjük Festetics László, Keszthely főurának „Vas Vármegye közönségének” 1826. március 26-án tett ajánlatát, melyben ezer forintot ígért olyan nemzeti könyvtár célfaira, amelynek könyvei „a magyar törvényt, históriát, vagy nyelvet tárgya zzák”. Vas megye nemesi vezetői lelkesen fogadták az ajánlatot és nyomban bizottságot alakítottak a könyvtáralapítás előkészítésére. Ülésezések sora következett, de semmi más. Aztán már az sem ... A könyvtárallapítás valószínűleg le is került volna a napirendről, ha néhány évvel később a megyéből elszármazott Kunos® Endre nem küldi meg egyik könyvét a megyei könyvtár részére. A megye urai ekkor újabib bizottságot küldtek ki, de megint csak ülésezések következtek. Aztán 1842. november 7-én a könyvtáralapítási egy boldogabb időre halasztották . . . A kiegyezést követő kapitalizálódás- ban a polgárság is erőiteljesen akart művelődni, sőt nyilvánvalóvá vált, hogy az uralkodó osztály érdeke a nép bizonyos fokú művelődését is megkívánja. A közkönyvtárak szükségessége nyilvánvalóvá vált. A Vasmegyei Lapok 1873. június 29-ón vezércikkben sürgette közkönyvtár szervezését előbb Szombathelyen, majd példájára másutt is: ,,A valamely közhelyen felállítandó könyvtárt nemesük a könyvtári helyiségben lehetne használni, hanem egyes munkák (igen csekély olvasódíj és biztosíték mellett) bárkinek is kiadatnának. így a nép bármily rétege könnyen jutva Ihaiszno® olvasmányokhoz, az olvasást megkedvelné, s az általános művelődés szelleme mindig tágahb és tágabb tért hódítania.” A sürgetésnek ékkor még nem akadtak ^hallói”. A közkönyvtár alapítása ismét szándék maradt. A 'megvalósítást is komolyan vevő törekvésre 1877-ig kellett várni. Kuncz Adolf főiskolai tanár nevéhez fűződik a kezdeményezés. Javaslatát a városi tanács „elsődlegesen is közhelyesléssel” fogadta, akarta a könyvtárt, így meg is szerveződött a „Szombathely rend. tan. Város tulajdonát képező Közkönyvtár”. Az 1880-ban megnyitott könyvtár minden 15 éven felüli szombathelyi lakosnak ingyen állt a rendelkezésére. S a város polgárai iéltefc a lehetőséggel. Nem kis önérzettel olvassuk A Könyvtáros 1962. 6. számában: az 1884. évi forgalomról: „A legforgalmasabb vidéki városi könyvtár a szombathelyi volt. Könyvállománya mindösz- sze 2906 kötetből állott, az évii forgalma 574
