Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Győri kiállítások
Győri kiállítások Korunkban, amikor az információk áradatát zúdítják ránk, amikor a természettudómá- nyokban éppenúgy illik tájékozottnak lenni, minit a társadalomtudományokban, de nem árt, ha az ember a művészetben is eligazodik, amikor iS'zdnte naponként kell megismerkednünk új fogalmakkal és meg -kell tanulni a technikai művészet műszavait is, nem meglepő, inkább megnyugtató az olyan tiszta, a létezés leglényegesebb kérdéseit hirdető művészi hitvallás, mint Giczy Jánosé és Lakatos Józsefé. Ha mindenképpen az iskolák merev határai közé szándékoznánk őket szorítani, akkor az alföldi festőiket kellene emlegetnünk velük kapcsolatban. Ám azt is tudjuk, hogy a helyihez kötött iskoláik ideje lejárt. Helyettük inkább művész-magatartás-okinak lehetünk tanúi. E -festői programok közt napjainkban igen jelentős a népi művészet örökét és formakincsét őrző művészet. Giczy János festészete látszatra ezt a néipi életet, ennek formáit őrzi. Témavilága az ősök, a család és a hétköznapi munka, a ház, a templom, ia temetőkért és a határ mezsgyéjéig terjed. Mindez azonban csák látszat; -ez a képek megértésének csak az első síkja, amelyik a mögöttük rejtőző érzelmi-gondolati elemeket közvetíti, teszi könnyebben érthetővé a szemlélő számára. Ö nem pusztán egy múló világról akar tudósításokat küldeni, nem. annak formáit akarja megörökíteni, hanem -ennek a latűnőíben levő életnek emberi értékeit -szeretné átmenteni korunkba. A l-egizgatóbb titkokhoz közelít: a létezés titkához, a folyton megújuló életéhez, harmóniához. A falu életének szigorú és puritán törvényei -sugároznak képeiről. Ezeken a festményeken nem történik más, mint születés, elmúlás is a kettő közötti ívet az egyszerű, értelmes munka jelenti. Ez a folytonos megújulás ott van mindegyik alkotásán, hol egy tovaröppenő madár képében, hol -egy apró csíra reménytkeltő zöldjében. Olyan -titkok felfedezéséhez nyúl, amit leginkább ismer. Az emberi őszinteségről elsősorban -azok -a műveik vallanak, ahol maga a művész jelenik meg. A Tavaszi ének — más néven Pacsirta — az önm-egmutia- tás fontosságát hirdeti, a Jegenyék az ember—munka—-természet -szép hármasságába összefogott harmóniát, a kép előterében megjelenő festő mögött felnyúló jegenyék fényt záporozó zöldje ennek a hitnek -elmélyülését jelzi. Ezektől a személyes jellegű Mtvailá- soktól jut el a Vallomások triptichonjáig, aíhol is a középkori szárnyasoltárok arany hátterű világába -emeli a paraszti ilét kis csodáit, a mindennapi életet teremtő cselekedetek. Külső oldalaira művészi-emberi küldetésének tót alapmotívumát festette: önarcképét, a küldetés pózában, festőecsettel kezében, s a fészket tartó fát, a másik életfunkció lényegét: a család szimbólumát. E gyűjteményes kiállítása, amelyik Budapesten a Fényes Adolf Teremben és Győrött a Műcsarnokban került bemutatásra, majdnem egy évtized termését vonultatja fel. Nyomon követhető az az út, amelyik a látványfestészet külsődleges formavilágától a lényegre utáló, összetett jelképekben kifejezésre -jutó művökig vezet. Látszatra mintha a primitívek -felé közeledne, valójában a lényeg megmutatására törekszik — mint a Kerék és talicska vagy a Pásztor című képén, a'ho-1 az egyszerű tárgy' vagy emberi c-sc- lékedet elveszti pusztán hétköznapi jelentését, és a példázatok erejével hat. Műveinek szerkezetében, színeinek - zöldjeinek, meleg barnáinak és fel-felsütő fehéreinek — harmóniájában egy szilárd emberi hitvallás és magatartás fogalmazódik meg. Ennek az emberságerősítő vonásnak -a záporozása leglényages-ehb, legértékesebb jellemzője Giczy festészetének. Nem arra törekszik, hogy nagy vagy paíetifcus gondolátokat közöljön; csak -egyszerűeket, amilyen az élet, amilyen körülveszi: örömöket és hétköznapi vívódásokat, s főleg sok-sok töprengésre tósztő -gondolatot. De azt igazul, őszintén. 545
