Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré II.

Mosbmár csak Aídy érdekelte, az üstökös. Aki oly gyorsan jött és lobbant tova:- még a délutáni vonattal tovább utazott Kolozsvár felé. Orvossal gyógyíttatni a magányt, kötöztetni iá nagy viharzásökban szerzett »ebeket, (melydkban oly gazdag volt a gyógyítás után is. Gülácsy még Váradon időzik, feledni és oldani a látomások csigahéjába bújt remeteség görcseit, a pesti lakás áporodott homályát, „ahol az édesmama babusgatta, zsarnoki szeretettel viselve gondját” (Kárpáti Aurél). Feledte kissé Itáliát, talán még Nakonxipánt is: ,,. . . A nagyváradi nyári éjszakában kiét árnyékként imbolygó romantikus rótta a Hársfasor alatt az utat vagy valósággal andalgott a Bunyita- ligetben, egymás szellemétől megiiigézve: kora legigézetesabb piktor-lírikusa, Gulácsy Lajos és az akkor már költészetében a csillagok félé szálló Juhász Gyula ...” (Bölöni). Hogy a Kék Macskában vagy az Újvilágban töltött esték után miről beszélgettek, azt egy e tájt keletkezett Juhász-vers sorai és hangulata sejtetik:

537