Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon VI.

mert a szakemberük alkikor is azt vitatták, mire képes a zenélősen túl az első magyar, sorozatgyártásra előkészített komputer. (A sorozatgyártás azért hangsúlyozandó, mert az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárával egyidőben az MTA Központi Fizikai Kuta­tóintézetében is terveztek és készítettek számítógépet, mély az intézeti munkákra nagy­szerűen bevált.) Ügy adódott, bogy ábbain az évben többször is megfordultam az EMG-ban. Be­szélgettem a számítógép megalkotóival. Nagyon fiatal emberekkel, átlagos életkoruk nem érte el a harminc 'évet. Láttam az EMG-830-at szétszerelt állapotban és működés közben. Mi érdekek engem ükkor, és mi foglalkoztatta az ifjú Mérnököket? Párbeszéd a tranzisztorait, memóriaegységeit leplezetlenül mutató gép mellett: — Mi jelentette a legnagyobb gondot a tervezés és a kivitelezés közben? — A hazai gyártási tapasztalat hiánya. Közepes teljesítményű, másodpercenként Z5 ezer műveletet elvégző gépet kívántunk szerkeszteni. A többi között abból a meg* gondolásból, hogy a hazai igényeket gyakran (kielégítené ez a teljesítmény, mellesleg az alkatrészellátásunk sem engedett nagyobb kapacitású komputerről álmodozni. így is rengeteg a hibaforrás, az apró alkatrészüknek olykor negyven-ötvon százaléka selej­tesen érkezik. Gál Jenő első osztályú .vízilabdázó volt, leállít: — Fürdésből nem lehet a csapatban megélni. Igaz Béla hónapokig nem vett kézbe szépirodalmi művet. Köves Péter állandóan kialvatlam.il, vöröslő szemükkel járkált: — Csak az utolsó hónapokban volt több a jónál. Még így is megérte. — Ennyi plusz munkáért mi a fizetség? Emlékszem, kicsit értetlenül nézték rám, aztán valamelyikük magyarázni kezdte: — Közhely, ide igaz — ólyan murikéban részt venni, amely korszerű gépért, kor­szerű gondolatért indult, a fáradság jutalmát adja. Aki igazán mérnök, aid igazán gon­dolkodó embernek tartja magát, csak ilyen munkában leli örömét. Ismerned kellene a számítástechnika történetét, hogy érezd, a második technikai forradalom részesei va­gyunk. — Jó, ismertessetek meg vele! •—• Valószínűleg az irodákban (hiányzott először a gyorsan számoló, tökéletesen memorizáló eszköz. Az „esZköz” 'egy ideig lehetett egy-két-három-öt vagy száz ember. Charles Babbage angol matematikus már a múlt században számítási irodát szervezett, részeire bontotta az irodára háruló teendőket, egyfajta „gépi” struktúra szerint -dolgoz­tak beosztottjai. Később valódi géppel is megkísérelte az ügyvitelt. Kevés sikerrel. Néhány évtizeddel később már jó eredménnyel 'használták adatfeldolgozó gépeket a vasutak, a kereskedelmi cégek. Minőségi ugrást jelentett az dléktroncső alkalmazása. A De Forest, amerikai mérnök feltalálta elektroncső volt az első elektronikus számo­lógépek lelke. Magát a számítástechnikát, a gépi programozást hazánkfia, Neumann János gondolata vitte a ma ismert megoldásokig. Az ő zseniális gondolata, hogy a gép programját ugyanúgy kezeljük, mint a többi adatot. Tisztelgés a nagy matematikus előtt, hogy a számítógéptudoimányi társaság Neumann János nevét vette fel. — Egy pillanatra függesszük fel a történelmi leckét, gondolom, úgyis a jelenhez érnénk. Milyen alapon nevezzük a számítógép elterjedését a második technikai forra­dalomnak? — Tulajdonképpen több joggal illeti meg a forradalom cím a komputer hódítá­sát, mint a gőzgép feltalását. Akkor számos iparágban közvetve érződött a hatás, átgyűrűzött a textilipartól a közlekedésig. A számítógép alkalmazása nem ismer hatá­rokat, nincs olyan terület, ahol ne vennék hasznát. Az orvostudományban éppen úgy, mint a nyelvészetben, a közlekedésben, a kereskedelemben és a termelő üzemükben. 532

Next

/
Thumbnails
Contents