Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Dávid József: Áradat

— Akikor «neg hogy akar ifit sok mindent megérteni?

— Ügy, hogy maga is elmondja a válemiényiét.

— Hát jó — lépett közelebb —, de akkor ezt is írja meg.

— Ha igaz lesz. ..

— Ne csak az igazat — idézte pontosain a költőt —, mert akik a fekete vonaton jönnek ide, még iha Tokaj-expressznelk is 'hívják amúgy, mind azt (hiszik, különösen a magaféle — már ne haragudjon ezért rám — író ember, hogy a vonat csak bioskás, részeges emberieket visz ionian, s (hoz haza. Aztán csak rínak, mint a fogzó gyerek, hogy milyen ázsiai állapotok uralkodnak itt. Hát igen. Fekete vonat? Hát az. De mondja meg, hol lenne az ország iparosítása, építkezése, ha ez a fekete vonat nem vitte volna, s vinné innen tízezrével az embereket? Na mondja meg nekem. Nyíregyháza ma lehetne 150 lazer Lakosú város. Az ország (harmadik vagy negyedik ipari centruma, ha ide is építenék gyárakat, hiszen itt volt (helyiben a sok munkaerő, csak adni kellett volna a kezükbe valamit...

— Maga hazábeszél.

— Ki az a (bolond, aki a fajtáját, szőkébb (hazáját szeretve, nem azt teszi?

—. Ami mulasztás esetleg történt az itt élő néppel szemben, a kormány ezt az utóbbi években igyekezett pótolni. Tudomásom szerint Nyíregyháza, s a megye más helyén gyárak épültek. Most pedig az árvíz után olyan segítséget kap ez a megye, amire alig van példa.

— Na jó. Elismerem. És biztos vagyok ábiban, hogy hálás lesz érte a nép. De kérdezze meg azokat az asszonyokat, arákat, akik két hétig, tíz évig, húsz évig ember nélkül élnek itt, mert férjüket viszi, s csak néhány napra (hozza haza a .fekete vonat. No csak kérdezze meg őket.

— Most már azért csak joib/b Lesz.

De emberem csak fújja és szenvedélyesen a lelke, s népe parazsát:

— Arany vízről is (beszéltek. Hát igen, arany víz. Annak is lehet mondani, mert ha nem jön ez az áradat, s nem viszi él az elmúlt századokból még mindig itt levő ga- nédomfookat, talán húsz óv múlva is éltek volna itt emberek vályogházak'ban, ahova ugye még, iha pénz lenne, se igen nyit ajtót a kultúra. Most a víz, ha úgy tetszik kitaszította az ajtókat és igaz, ami igaz, az egész társadalom összefogásával, az állam segítségével ide most májd (beléphet a mi házainkba is a mai emberhez méltó civilizáció.

— Végeredményben nincs köztünk éllentót.

— Akkor visszaviheti a fekete vonat a családjához — húzódik széles mosolyra a szája. Zsebéből egy zaoslkó friss tepertőt, puha kenyeret szed elő, s az asztalra teszi. Éhen ne vesszen itt. Aztán tartsam meg őket emlékezetemben.

Később egy hatalmas dinnye is került az asztalra. És természetesen alma. A beszélgetés továbib folyt, s (ha rá-®á néztem erre a nagyszerű lokálpatriótára, állandóan Móricz Zsigraond Boldog embere járt az eszemben. Nem messze van innen Magosliget, ahol élt Nagy Mihály, ákiről az író hősét formálta. Utódja, mai világunk szépet, nemeset akaró „boldog embere” ez a kertész.

Este építőipari munkásokkal (beszélgettem. Együtt vacsoráztunk a már hűvös barakkban. Szidták az ételt, az egész ellátást, mindent. Csillapítottam őket, de egyszer- osak éreztem, hogy semmit sem ér az okoskodásom, mert én nem tudok megbirkózni az elém tett tarhonyás hússal. Ha neun eszem meg, talán le is köpnek, áruló leszek, mint aki azt bizonyítja, íme elég, sőt bőséges az a koszt, amit adnák. Már szinte a füleimen is jött ki a kása, ide csák nyékem. Végül mégis vissza kellett vinnem a maradó ételt a kiiadó-áblakhoz. Hiába magyaráztam, hagy nem (bírhatok annyit enni, mint ők, akik napi 14—.16 órás fizikái munkát végeznék. Egy kétméteres szőke bozontú fiatal ács elvigyofodott, s azt mondta: