Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon. Szeged-Algyő kútjai

den évszázados rendje szerint - szántás, vetés, aratás. . . Mi az a cső ahhoz képest, hogy a tanyák elhunyt nemzedékei tapadták a földet, nem sejtvén, mit rejt több ezer méteres mélységben a szivacsos föld.. . Igen, a tanyák fehérre meszelt falai, vidáman vöröslő háztetői most is bevilágítanak az égbolt kékjébe, megroppant g-é- meskút őrzi a ház csöndjét.. . Mondjam? El tudom mondani valaha is? Megvonom inkább a váliam.- Nahát, úgy nézze, hogy az is -akozott -már galibát. Kinn hagytak mellette -mindenféle állványokat, vasakat. Hajnalban fagyott, csupa jeges lett a beton, délelőtt megolvadt, megcsúszott valami -nehéz vas, -rázuhant az egyik csapra, és sutty. ..

Az út mentén építkeznek. Központi ebédlőt, szervizállomást. F-éllkilométerrel odébb kisebb fajta kolónia. Egyemeletes mintaházak. Azok lakják, akikre a nap bármelyik órájában szükség lehet. Az út elkanyarodik a lakóházak után, bisztró mellett halad el. A bisztróban gulyásleves, Ibabgulyiás, pörkölt szerepel az étlapon. Két asztalnál ülnek, fröccsöt kerítettek a gulyás mellé. A bor savanyú, fröcesnek megjárja. A pultot veresarcú parasztember támasztja, jó hatvanas. Ö is fröccsöt iszik. Felé emelem a poharam:- Egészségére!

Megemeli ő is a magáét:- Egészség. Honnan -hová?- Nézelődöm.- Olajos? Vagy munkáért?- Nem.- Hát?- Újságíró.- Abból is jár erre elég.

Mosolyogva mondja, nem szánta hántásnak.- Jó, karcos bor - dics-érem az italt.- A fenét jó. Nincs más.- Leöblítem -az előbbit, ha elfogadja, hozok magának is.- Ha így állunk, megköszönöm.

Összeütjük a poharaikat. Kiérdemeltem a kérdezés jogát:- Olajos?- A fiam igen. Én már csak a földnél maradok.- Algyőn?- Hol máshol?- Nem bánják az olajat?

A felelet töprengést kíván. Kortyintunk. Szerintem nincs mit bánni. Algyő ellátása jobb, mint korábban bármikor, vízvezetéket kapott a falu és közeli munkaalkalmat. A beruházáson férfi -és nő megtalálja számítását. A földekért pedig szép kártérítést fizettek. Dohát mindez elv csupán. Nem -itt élek.- Cikknek -lesz? - löki a szót az öreg.- Nem. Kíváncsiság.- Akkor értsen a más beszédjéből. Én keveset mondhatok. A bika veszélyes jószág, igaz? Ismertem -gazdát, akinek a gyerekét nyomorította meg. Magam hallottam, amikor átkozódott, fogadikozott, többé soha nem tart bikát. Aztán a irmai napig eladja -évente az egyet. Mert megszokta, mert nem is ért máshoz. Én a földhöz értek. Alihoz a félméterhez, ami légiéiül van. Nem -érdekel a többi, ami lejjebb -lákozik. Majd ha megássák -nekem is a gödröt, akkor lejjebb merészkedek. A fiamat nem köti se gabona, se jószág. Nem -gyerék, -meglett ember, családja van. Nincs vele vitám.

45