Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Szávai István: A felüljáró (elbeszélés)
SZÁVAI ISTVÁN A felüljáró" A fiú szétnézett, majd gyorsan átsietett a felüljáró alatt. A másak odalon megállt, és visszanézett rá Hosszan és valami lemondó mosollyal. Ezután nyugodtan sétálgatni kezdett a paridban. Leült egy padra és bámulta az embereket. Pedig az előbb még szaladva jött át a felüljáró alatt. Nem értettem a dolgot. S mivel nem szeretem a rejtélyes embereiket, odamentem hozzá. Beszélgetni kezdtünk. Megkérdeztem tőle: félsz, hogy rád omlik a híd? Fáradtan ráimnézett. Bizonyára azon gondolkozott, hogy ófde- mes-e beszélni egy ilyen idegennek. Én tudtam, hogy beszélni fog. Olyan típus volt, akinek beszélni kellett. Hazudhatott volna valamit, de nem tette. Még fiatal volt, és a fiatalok még nem tudnák hazudni, tudom, Imént 'én is fiatal vagyok. —■ Tudod, inni az a rezonancia-katasztrófa? Bólintottam. —■ Akkor azt is tudod, hogy mennyi az esélyem arra, hogy ez itt a fejemre esik. — Hát kb . . . — Hagyd. Én már egyszer nekiálltam a számolásnak, xo—12 százaléknál abbahagytam. Tudod mennyi az? — Tudom. És ezért sietsz alatta? — Várj. Te még nem ismersz engem. Én mindent kiszámolok, amit lehet. Szeretem a matematikát. A többi tudomány mind ennék van alárendelve. Hiszem, hogy a matematika segítségével mindent meg lehet oldani. Mindent ki lehet számítani. Egyszer leültem és kiszámoltam az esélyemet egy autóbalesetre. Felhasználtam hozzá minden adatot. Az autók számát, az (emberek számát, az utak felületét. Valalmi (kis szám jött ki. Gyakorlatilag elhanyagolható. És mégis történnék balesetek. Ez a kettősség felizgatott. Elhatároztam, hogy kiszámolom: mennyi az esélyem arra, hogy fiatalon meghalok. Elkezdtem a számításokat. A (betegség volt a legelső, amire kiszámoltam az esélyem. Valami kis szám jött ki itt is. Lázasan tovább számoltam. Bűncselekmény, villámcsapás, földrengés, Tudóid mennyi jött ki a villámcsapásra, 1:10 millióhoz. Mert én mindent belevettem. És így valamennyi iléhetséges halálnemre kiszámoltam az esélyemet. 1:3500-hoz jött ki. Tehát minden 3500. ember fiatalon maghal. Sovány arca izgalomba jött. Majd szétzilálódott. Kezeivel vadul hadonászva tovább magyarázott. — Már azt hittem, mindent kiszámoltam. Én eddig osák matematikai problémát láttam benne. Most már érdekelni kezdett a dolog másik odala is. Tudod én . .. Egyszóval kiszámoltam magamból a halálfélelmet. Nem tudom, érted-e? — Igen, értem. * *A diákírók—diákköltők 1970. évi sárvári találkozóján ezüstérmet nyert elbeszélés. 507
