Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Péterfi Gyula: Utak és távlatok

kevés. A munka dandárja a szerkesztőségek dolgozóim vár, mert eredményt csak ajkkor érhetünk el, ha többet követelünk, ha figyelembe vesszük a csehszlovákiai magyar dolgozók szellemi színvonalát, általános műveltségét, az ízlést és életformát determináló fizikai- pszichológiai tényezőket, ha végre tudomásul vesszük, hogy tömegeink döntő többségének látáiskultúrájától idegen minden absztrakció, nemcsak a páktúr a és plasztika, hanem a szavak és fogalmak absztrakciója is.

Mégis - ha valaki azt kérdezné tőlem, vannak-e távlatai a csehszlovákiai magyar költészetnek, felelősségteljesen és igazam tudatában igennel válaszolnék.

Az örökséget nem kótyavetyéltük el, hagyományainkat eszmeileg tovább fejlesztettük,

megszabadultunk a nacionalizmus szemelien- zőitől, eljutottunk a szocializmus igenléséhez, felismertük a világméretű szellemi áramlatokat. Persze lépteink még sokszor botladoznak, új Forbáth Imre sem született - de forró a szívünk és tanul gátjuk-simogatjuk anyanyelvűnk édosszép igéit, hogy Petőfi és Ady nyelvén vaiMhassunk önmagunkról, életünkről és jövőbe nyúló szándékainkról.

A jövő dönti el, mi az, ami a jelen alkotásaiból maradandó és mi az, aminek még egy pókhálós sarok sem jut a nemzeti irodalmi kincstárában, de Adyval valljuk:

S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,

Volt egy szent szándékunk: gyönyörüket írni.

PÉTERFI GYULA Pozsony

Dús László: Kerámikus és ördögfigurája

480