Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Dévény Iván: Somlyó György: Füst Milán
másán szóljon (Arcaim, Purgatórium, Téli esküvő, Az út jelén, Tanú). Mindig a lényegesre törekszik, lehántoilja a feleslegest, valósággal megszűri érzelmeit. A költő egyénisége felolvad, át- áramlik az egyetemességbe, az általános emberibe, ez laz általános emberi viszont keresve keresi a kozmikus kereteket, azok felé szürmüsfedik finom lírai hangulatokkal (Arcóriás, Rezervátum, Palackposta, Legalsó bugyor, Férfihangra). Rába György minden választékos eszközével mégis csak lírikus, megnyerőén önkifejező egyéniség; érzetei, képzetei melyről sarjadnak, eltávolodnak egymástól, majd pedig a személyes élményben egyesülnek. Képzetei különösen nagy távolságokban mozognak, a Végtelenség felé törnek, hogy miméi jobban viszoinyullhasisamak a földi Ménetekhez, amelyeknek arányosítója, érzékelője és kifejezője maga a költő, újabhkori irodalmunknak eme megbecsülendő jelensége, sokrétű 'egyénisége. Nem tervszerűen kozmikus távlatú, hanem ihletéből az, egyszerűen költő, áki szereti és ki tudja mondani mindazt, amit földről az égbe, égből a földre villanó szeme megpillant, mindent meglát és megláthat. Kifejezőerejére vall mindazzal, ahogyan az érzelmi és értelmi távlatokat egybehangolja, összekapcsolja. Korszerűségét éppen azáltal tudja igazolni és magát elkülöníteni a divatozó áramlatoktól, hogy ő mindig független művész tud maradni, talán iez indokolja ritka megszólalásait. Szerénységének és őszinteségének ezenkívül töhb meggyőző érveit megtalálhatjuk kötetének csaknem minden versében. Ha az olvasó, különösen a verskedvelő, átadja magát e költészet természetes vonzásának, tiszta művészszel, őszinte lélekkel, gazdag, gazdagító egyéniséggel ismerkedik meg. (Magvető) PAKU IMRE Somlyó György: Füst Milán Füst Milán életművének „helyes értékelését a vulgarizáló sematizmus hátráltatta, de a szooializmus eszméinek mélyebb átértése meg fogja hozni” - olvassuk Bóka László „A magyar irodalom története a két világháború között” című munkájában. (Bóka L.; „Válogatott tanulmányok”, Bp., 1966, 1169. 1.) „A szocializmus eszméinek mélyebb átértése” valóban egyre-másoa teszi jóvá az 1949 és 1956 közötti időszak irodalompolitikái árnak méltánytalanságait, amelyek között az egyik legaajnálato- saíbb Füst Milán munkásságának lebecsülése, a Füst-oeuvre-inek a marginális jelenségek közé való utalása volt. 1957-ben megkezdődött Füst „Összes Művei”-nek kiadása, 1969 ikönyvnapjára megjelent a költő verseinek minden eddiginél teljesebb gyűjteménye, s pár hónappal később napvilágot látott az első Füst-monográfia is Somlyó György költőnek - a mester barátjának és tanítványának — tollából. Somlyó könyve (amely az „Emlékezés és tanulmány” alcímet viseli) bemutatja Füst - asZkébikus és önemésztő alkotói tevékenység közepette eltelt - életének állomásait és áttekinti e sokoldalú - nem egy tekintetben enigmati- fcus - írói egyéniség munkásságának valamennyi területét. Szépen, ilhletatten szól Füst lírájáról, amelyről érzékeny elemzéssel mutatja ki, hogy Saint-Jofan Perse, T. S. Eliot, a portugál Pessoa és az újgörög Káváfisz költészetével rokon. 1908-10 körül egy új - a szimbolizmust és impresszionizmust meghaladó - költői szemlélet kezdett kialakulni Európa-iszerte; létrejött a költészet egy „új modellje”, amelyet „ódonság és újdonság ötvözete” jellemez. Ennek az új 473
