Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Paku Imre: Rába György: Férfihangra

Tüslkés az egyetlen célravezető utat választja, alázattal és érdeklődéssel kö­zeledik a rajzokhoz. Ez jellemzi akkor is, ha az író vagy az irodalmi alkotás, akkor is, ha a festőművész vagy a mű­élvező oldaláról közelít. Rendszerint minden oldalról körüljárja tárgyát. Így nyílik alkalma irodalomtörténeti állás­foglalásra (pl. Berzsenyivel 'kapcso­latban), így Maartyn érdeklődésének ma­gyarázatára pl. az Ulysses kapcsán. Nem tagadja, hogy megközelítése el­sősorban „irodalmi”, de „nem azt 'ke­restem a képekben, ami irodalom, ha­nem ami kép” - írja. Ezért sikerült a mélyére látnia Martyin irodalmi íkísécő- rajzainak, s egyben olyan lámpást kézibe adnia, amellyel bárki bejárhatja korunk egyik nagy művészének a tájait. Tüsklés régi tisztelője, értője és nép­szerűsítője Martynnak, több cikket, ta­nulmányt publikált róla eddig is. Mos­tani tanulmánya összegezés, s szervesen kapcsolódik munkásságának ahhoz a ré­széhez, amelyben a Dunántúl kulturális értékeit, azon belül Péos múltját és je­lenét, a város szellemiét kutatja, „fedezi fel” önmaga és olvasói számára. A könyvet az elemzett kisérőrajz-so- rozatokból válogatott kilenc illusztrá­ció és agy, Lovász Pálról készített író­portré díszíti. A kiválasztott képeik al­kalmasak arra, hogy a Tüskés által mondottakat a valósággal szembesítsük, s betekintést nyerjünk Miartyn irodalmi kísérőnajzainák világába. BERTÓK LÁSZLÓ Rába György: Férfihangra Ritkán jelentkezik, csaknem három év­tized folyamán mindössze négy önálló verseskötetet adott ki, ugyanannyi vers­fordítást. Lapokban, folyóiratokban el­vétve találkozunk nevével. Eddigi ver­sei, fordításai elférnének egy közepes terjedelmű kötetben. A versfordítás (mű­vészetéről írott elemző tanulmánya - A szép hűtlenek - egyedül vaskosabb könyv, mint amekkora összes versesmű­vének kötete lehetne. Ez iaz arányosítás külsosóges, egyáltalán nem alkalmas ér­tékelésre, vagy közös színvonal keresé­sére. Mindenesetre annyit megállapít­hatunk, hogy Rába György inkább haj­lik a költészet elméleti-történeti kutatá­sára, mint gyakorlati művelésére. Tudo­mányos kutatás és versírás barátságosan megfér ©gyónás mellett, hiszen - a pél­dák igazolják - a nagy költők többnyire csalhatatlan tudósai a költés tudomá­nyának. Költőnk, úgy látszik, ezen az úton halad. Am, lássuk legutóbbi ver- seSkötetét, amely Férfihangra címen a közelmúltban jelent meg. Rába Györgyöt mindenekelőtt meg­fontoltság, óvatosság, mértéktartás, visszatartott hang jellemzi, erejét meg­haladó feladatra nem vállalkozik. Az őszinteségnek mindez szép bizonyítéka; erény, mely feltétlenül eredményessé vá­lik. Tudván tudja, hogy a líra iaz iroda­lomnak egy olyan ága, amely nem 'tűri az álságot, a kétszínűséget, a 'hivalko­dást, a fölényeskedést. A tükör csák ak­kor eredeti önmaga, ha a válóságot tö­kéletesen mutatja, a torzítás mesterfcélt- sógre vezet, különösen a versírásban, a létók tükrében, ömaga igen okosan mondja: „A költészet két ellentétes elem, az egyetemes és a személyes dia­lektikájából születik meg. A vers tanul­ságtétel - iaz emberről, drámájáról és színpadáról: az életről.” Az ő életessége minden elvontsága ellenére mélyen em­beri: egyéni és egyetemes. Megbízható költő. Említi a színpadot, azon azonban nem mutogatja magát; a nyilvánosság hiányát ritkán érzi, inkább hallgat, semmint (feleslegesen vagy ha­472

Next

/
Thumbnails
Contents