Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Takáts Gyula: Csillagtoronyban. - Jegyzetek Jékely Zoltán lírájához
a régi írástudók bátorságával, erdélyi példákkal és a versibe vetett reményiével dolgozott. A „halál” poétája a „kollektív ihalál” ellen írta sorait. Poézisének ereje ép ebben a természetes lendülettel kitáguló, egyszerűen építkező, de magas ideálú, felfokozott igényű és célú rendiben van. Ez adja a Jékély líra életízét. Stílusának világossága és tniépi szókincsének gazdagsága pedig a mindenkori divatokhoz hangolódó lelkeseken túl a nép között is biztosítja a sikerét. Költői hitelét a történelmi és irodalomtörténeti látóhatára szélesíti. Magyar és világirodalmi utalásainak egyszerre van aszú és pezsdítő íze. Erdékes hatású nyelv az övé. Zsoltárok, emlékiratok, történelmi levelezések, klasszikus versek és népdalok fordulataival lélegző és szókincsükkel épített költészet, hazai és erdélyi szárnyaikkal. Nyelvében is nemzedékünk egyik legeredetibb költője. 4A csillagok és sírok üzenetétől, s a virágok trombitaszavától, erdők és halak villogásából hogy jutott ide Jékély lírája? Aki átolvassa verseit, azelőtt világos, hogy »nem egyszerre és nem egynkét történelmi fordulat éles csapása rután. Egyenes és folytonos biztonsággal vezették mindig a temetők és a „Ikóllágyomdk” néma és hangos iskolái. Apja „szerény királyságának” „kalapfcoronája”, mint örökség is erre tanította és tanítja: „nagyniák-kic&inyndk eimlberrangot adva” . . . Nem felejtem ezt sem él .. . A véletlen úgy hozta, hogy 1936-ban .elkísértem és együtt mentünk föl a Szép Szó szerkesztőségébe. Az „Apotheozis” című versét adta át közlésre József Attilának. Talán az egyetlen ilyen verset, amelyet magyar költő írt. Nem tudom, hogy írták-e akikor Európában másutt is ilyen hasonló szépségű és éleshangú verset a fasizmus ellen „a hazájukért halt” „szétlőtt testű feketékért”?. .. József Attila felállva, némán, egyvégtében ölvasita el ezt az aíbesszin verset. Mikor a végére ért, csak fölnézett és kezét nyújtva minden szóinál többetmomdóan gratulált Jé- kelynek. „Áldás a győzőitek nevének! - Na, költők, énekeljetek.” Így zárult, ilyen biztatással az Apotheozis. A következő számiban jelent meg. Mindnyájunkról és mindnyájunknak szólt akkor ez a verse. Ilyen úton nőtt J-ékely humánuma. De sohasem kozmopolita mód, de mindig a „Vén Európa s a durva törvény” elem. Már-már nem is Ihlettel, de sokszor a deákos Csokonai verselő-kedvéndk szenvedélyével írta azt, amit kötelességének vélt. Nem véletlen az sem, hogy 1941-ben Kölcseyt idézi és egyre többször tér vissza Petőfi szelleméihez. így jutott el a „Szentségtelen szonett-töredékeik” lés az „Örült velők” című verselnék záró ákkordjaüg. De úgy álfcotta mindezt, hogy útján Végig a „Szépség költólovagja” maradt. Ez a kettő hogy nem zárja ki egymást, épp az ö költészete bizonyítja. Csak hit és igazán mély áramlású lelki kultúra kell a iszépbez és az emberséghez is . . . És tiltakozó részvét minden pusztuló iránt.. . TAKÁTS GYULA 465
