Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Pusztay János: Nagy Lajos és a szocialista realizmus
fokozatos előkészítése - amiint már a feszülő ellentétek eddig is egyre erősödő fokozataim keresztül láthattuk - tovább folytatódik. Először Mihály, a vörösőr lép színre, ö annak az embernek a típusa, aki felismeri, hol a hülye, de még nem elég ömtuda- tois. Nincs tisztáiban a miértekkel, csak azt tudja, mit lkaid tennie. A vörösök oldalán áll, de .még nem tudott elszakadni korábbi helyzetétől, félrevezetik, becsapják volt urai. így keveredik Mihály abba a szégyenletes helyzetbe, hogy parancsnoka korrupt- sággal vádolja, mert letagadta a lövést, így gyávaságból történt be nem ismerés teszi az ellenséges osztály cinkosává. A vörösparancsnok tehát nemcsak Pattirákikal áll szemben, hanem tulajdonképpen Mihállyal is. A parancsnoknak nincs neve. Érdemes megjegyezni, hogy azokat az embereket, alkik Nagy Lajos műveiben a pozitívat képviselik, az író nem nevezi nevükön (Razzia, Hősök). „A vörösparanesnék egyenruhás, alacsony, vézna emberke, .... cvákfceres szem, szürke, tompa szenvteleinség, kérlelhetetlenül ellenséges távolság.” Rögtön észreveszi, ki az elsőszámú ellianslég a társaságban: „Nekem kitűnő első blikkem van” - mondja és letartóztatja Peturt. A stílus apró nüanszait nem oéloim elemezni. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy Nagy Lajosnak kitűnően sikerült beszéltetni alakjait. Mindenkinek külön nyelve van, vérmérsékletének megfelelően. Legsizemlbetűnőbb az ellentét ilyen szempontból is Petur és a vörösparancsnok között. Az előbbi ihiangoskodása, handa- bandázása nem kapcsoilóidik össze a valósággal. A sdk példa közül hadd ragadjak ki egyet: Petur véleményét a kommunistákról. Ugyancsak elüt a jellemzés és a valóság. A „vörös patkánnyal” nem olyan egyszerű elbánni, mint ahogy Petur véngőzös szavai sejtetnék. Ezzel szemben a vörösparancsnok szűkszavú, de találó megjegyzései hamar lefagyvorzik az ellenséges tábort. A két szemben álló alak viselkedésiének ellentétében Nagy Lajos az indulat és az értelem oppo?j dóját ábrázolta. Nagy Lajos a maga szigorú következetességében nem tud és nem is találhat más megoldást, mint amit itt is adott: az értelem szűkségsze- tűen diadalmaskodott az indulat fölött. Érdemes visszaidézni Duhay beszódimodoeát. Nagyszerűen kifejezi szándékát, kaméleon módjára változik, erre is kedves, arra is jó, minden oldalról be á,kanja magát biztosítani. Kétkulacsossága azonban a nagyon is egyértelmű politikai állásfoglalást takarja. Nagy Lajost főleg ez a réteg .érdekli. Dühe a középosztálynak szól. Egész életében harcolt a kispolgárság ellen, a közbülső pozíciót elfoglaló, ingatag réteg ellen. Alert ha valaki akadályozza a proieüárforradalotm kivívását, úgy a kispolgárság - Nagy Lajos véleménye szerint - igen. Ebben a novellában sem Peturt nevezi ellan- fortadalmámiaik a vörösparancsnok, bár „nem érdektelen ember”, mégis egy a történelem színpadáról távozóban levő osztály képviselője, amely indulatosságáhan sem olyan veszélyes - távlatokat tekintve - a proletariátus számaira, mint a geriinodelen kispolgárság. Az itt említett novellák abban különböznék a korábbi vagy akár a későbbi korszak termésétől, hogy nem egy adott momentumot rögzítenek, hanem elképzelt állapotot, vagy egy álomszerű, óhajtott képet ábrázolnak. Mindez tartalmi újdonsággal is együtt jár, mert míg az előzők „csak” bíráló célzatnak voltaik, addig ezek a társadalomi) írál aton túl rendszerváltozást követelnek, várnák. Talán emiatt az álomszorű- ség, irrealitás miatt is okozhat nehézséget e művek elbírálása, s ezért egyértelmű az njiQ. május értékelése, íbiszen ez tartalmilag is, eszmeileg is világos, reális. Csak arról nem szabad elfeledkezni, hogy egy mű alapján nem lehet az írót besorolni ebbe vagy abba a művészeti irányzatba. 457
