Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csányi László: Győr, ifjúság - madártávlatból

sérndk a győri utcáikon, a bencés templom nyugtalan freskói között, a magyar ispita toszfeán oszlopai alatt, a Káptalandomb középkorában. Szavak, versek dallamíve merül fel a fél-feledésből; a galambok álig (hallható suhanása Szent Ágostont idézi, a székesegyház csendjéből - ki tudja miért? - Berzsenyi-sorok lángja csap föl, s a Rába- parton ma is áhítattal szavalom Baudelaire^: Viens, mion beau dhat, sur inon coeur amoureux . . . Sajnos, a szép lélkű Dóra nem (értett francián!, s ami még szomorúbb, amikor lefordítottam neki, akikor stem lértette.

Mit adott még Győr? Az első olasz lélményt, szinte kiegészítve és illusztrálva az iskolai latiimtanulást. Nevek villantak föl, Baccio idei Biainco, Battista Rana, Martán Altom-onte, melyeket zenéjükért is érdemes volt megtanulni. Európát hozták el Győrbe, s ami ennél is fontosabb, a helyi mesterek sorát nevelték, hogy nemzedékiek munkálkodhassanak a szép egységen. Ennék köszönhető, hogy a kíésőraneszánsz és a (barokk formák nőm néhány kiemelkedő épület sajátjai, hanem a város jellemzői, hisz a szerényebb polgári építészet is átitatódott velük. Az olasz ösztönzés valóban Európát jelentette, de nem maradt mag ia városi-polgári keretek között, hanem tovább vándorolt, s néhány évtized alatt eljutott a falvákba is, hogy a tomáoos portáikban (éljen tovább az ízlés otthont teremtő emléke.

Győr Európa volt, előbb, de legaláhbis másként, mint Buda, s a királyi kegyként kapott árumegállító jog mindenben az elsőbbsiéget jelentette, teikát a gazdagodás forrása is lett. Mégis, a város mintha megrekedt volna a XVIII. század végén. Talán saját gazdagsága merítette ki, önmaga szeretete, a terméketlen önzés. Az ipari (fejlődés már a barokk Győrtől függetlenül jött létre: a kapitalizálódó ipart csak a város kedvező földrajzi (fekvésié lérdekelte. A XVIII. század ima is érintetlen, s most, a már szinte vallásos műemlékvédelem korában, nincs Okunk félni, hogy bármi elvesznék belőle. De épp azzal, hogy amiék, lajstromba szedett látnivaló, az élettel való kapcsolata szakad meg, ahogy a múzeumban sorvadó pásztörfurulya isam emlékszik egyetlen dallamra sem.

A magyar ispita udvarán állunk, franciák jönnek. A lelkes idegenvezető hibáfcLamul mondja a francia szöveget, de a toszkán oszlopok mögött - vasárnap van - főzik az ebédet, .sül a bús. Űtitársnőm csodálkozik, hogy egyáltalán lakinak itt. Egy napon valószínűleg kitessékelik őket, egyébként sitílszorűtlen is, hogy a műemlék-falak között disznóhús sistereg a lábosban. Emlék lesz? - az, s talán (belépődíjat is szednek .majd, hogy végképp idegemnek érezzük, látványosságnak, idegenforgalmi -nevezetességnek. De számomra még így teljes ez az otthont is teremtő múlt, a tűzhely fölé hajló háziasszonyokkal, munkába -siető férfiakkal, hisz az öreg falak az én emlékemet is magukba fogadták. De rmás-t is.

A barokk házak visszhangozzák, -s P-roust -szép -sora hirtelan kettétörik: lövés dördül a győri utcán. B. hadnagy, aki -napi -sétalovaglását végezte, lepuffa-ntott egy parasztot, aki nem tért (ki -idejében előle. A paraszt ötven körüli, -sovány. Borjút vezetett, s amiko-r a lövés érte - oldalról, a bordái között ment be a golyó elengedte a kötő- féket. Az egyik iskola előtt történt, -délelőtt, tizenegy óra tájban. A parasztot újságpapírral takarták le, a (borjút valaki az esőcsatornához kötötte. B. hadnagy, miután a paraszt -ös-szerogyott, -diadalmasan a levegőibe is lőtt egyet, amit -nyilván üdvlövósinelk szánt, aztán elügettettt.

Természetesen a hadnagynák volt igaza, s bár felettesei nem tartották helyesnek „elhamarkodottságát”, abban minden (Vélemény megegyezett, hogy a „tiszti becsületnek” érvényt kell szerezni. Elvégre a makacs -paraszt fél-reugorhaított volna, arról nem is beszélve, ha hátrapillamit, láthatja, -hogy egy tiszt úr -nyargal mögötte. De az indo- len-s paraszt nem nézett semerre, így következett (be a „baleset”.

433