Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csányi László: Győr, ifjúság - madártávlatból

latin memoriterben vagy netm tudta Ohm -törvényiét, égi szózatként -hallhatta a fenyegetést, hogy ménjein vissza parasztnak, esetleg a „marha” vagy „hülye” vocaitiivu- sával is súlyosbítva. A -tanári intelem megalapozott volt, emlék és tapasztalat állt mögötte, hisz legtöbbje a nincstelen vagy ia néhány holdas apák szegénységéből emelkedett föl a -szerzetesi jólétbe, mintegy magúik is bizonyítva Julien S-orel sorsát. A „visszamenni parasztnak” fenyegetésnél csak egy volt -rosszabb, a maga füstös-kormos külvárosi valóságával - elmenni ibémraumkásmaik. De ez a fenyegetés -nagyon ritkán járt ki, his-z maguk .a tanárak sem isimierüék a imumlkássio-rsot. Kívül állt világukon, s arra sem emlékszem, hogy munkás-fiú járt Volna a gimnáziumba, pedig a vagon-gyár már akkor is több ezer munkást foglalkoztatott.

A kapitalizmus második nemzedéke állt mögöttünk, az éppen csak megkapaszkodott apák, akik a polgárosodás küszöbére lépve most -néztek szét s megpróbáltak berendezkedni. A háttérben zsellérek, (hivataliba züllött tudatlan dzsentrik, vagy akár egy tollas zsidó, mintha éppen Gsókoniai vígjátékéiból lépett volna (ki. Az első világháború sebei még nem hegeditek ibe, de már ievenüepuskával gyakorlatoztunk, s a gimnázium padlásán jelképes gyújtóibombákra szórtuk a homokot. Irigykedve néztünk a disznóhizlalásra kényszerült kettős nevű -dzsentri -fiára, akinek úri gőgje - ma sem tudom, .miért? - hat gombot varratott a kalbátujjára, ő meg titik-os irigységgel nézte a nagyvágó fiát, aki mellónyzs-tíbéből ki lüudta volna fizetni az agyonterhelt hizlaldát, ka násszal, kocsissal, kettős névvel együtt. Persze mégis a dzsentri volt az úr, s a vi- rágn-evű nagyvágó csák alhban (bízhatott, hogy gyerekei már nem lesznék afféle föl- kapaszk-odott (bugrisok, amit neki mindig (éreznie kellett.

Reménytelen évék voltak, két háború nyomorúsága között, az időlegcsség fenyegető kereteiben, a múlandóság jelképéként. N-ékünlk pedig, szinte odavetve az -idő kíméletlenségének, több feladatot is (be kjéMett volna költenünk: valóra váltani az apák bizonytalan, (bár mindenesetre -gyakorlati -reményét, de végül a romiba döntött ország példázta nyomorúságunkat, s szolgálni kellett, egyre szűkösebb lehetőségük között, -saját jövőnket is, értelemmel -és -szorgalommal. Győr csak a feladatot adhatta, túl a vörös és féket-e törtető karriervágyán, de még ezt sem mindenkinek. Mit kerteljünk? - aki átvergődött az érettségi -gátján, legalább -jagyzős-egédi -stall-ulm várományosa lett, s a paraszt csak úgy mert -elébe járulni, hogy kalapját előbb (letette a küszöbre, mintegy jelképezve, (hogy -akár fejét i-s vehetik. Az úr a pokolban is úr, s természetesen egy -falusi körjegyzőség -szobájában is.

Proustía! kezdődött? - talán. A győri évdk nagy élménye -volt, s bár -ma mérsékeltebb lelkesedéssel olvasom Swann történetét, nincs -okom kételkedni abba-n, ih-ogy szellemi fejlődésemre jelentősen hatott. Olyan volt, mint az ál-oníbel-i táj, amely egyszerre megjelenik a valóságban, felismerhetővé válnak hegyvonulatai, (kinyílik -az eliképzelhetőség határán lebegő Világa, hogy puszta létének tudomásulvétele is titkos élményt jelentsen. Az iskolai könyv-tár Vas Gerebent kínálta és D-ickanst - -mi volt szomszédságukban Proust valószerűtlen közelsége! A felfedezés izgalmát csalk -fokozta, hogy leleple- zetlan fölényt a-dot-t az iskola kötelező tananyagával -szemben, ihász francia tanárunk is csak hallomásból ismerte, bár ez is -elég volt ahhoz, hogy visszahők-ö-l-jön a félelmetes betíírengetegtől. Proust arra tanított, -h-o>gy másként is lehat; azt hiszem ez volt a legtöbb.

Nietzsche n-eve -i-s ide kívánkozik, Bábitsé, Kosztolányié, József Attiláé, Illyésé, Németh Lászlóé - a -szertelen fiatal kedv könyvet könyvre halmozott, de -felfed-azni- valót is (hagyott -a jövőnek, Petőfit, Aranyit, Berzsenyit, Keményt, Goethét, csak épp ki kellett fej-teni őket a kötelező olvasmányok penzum-világából. Nevek, verssorok ki432