Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Németh András: Népművelésről-kérdőjelekkel-szubjektíven
módszerük, eszközök segítségével ezek megvalósulását szolgálja. Politikus alkatnak kell lennie, bátran politizálnia kell. Ezt várja tőle a párt, a társadalom. Nem azt, amxit egy 1944-es népművelési brosúrában olvastam: „Kerüljük a felekezeti, poMkad és társadalmi irányzatosságot.” (VKM-rendelet.) S a szerző hozzáfűzi: „A népművelő nem lehet jelszavak, ötletek, a pártpolitika ügynöke . . . Ez azonban azt jelenti, hogy legyen neki is a mai idő ,.égető”, közérdekű kérdéséire vonatkozólag elfogulatlan, igazságon nyugvó, meggyőződésből fakadó felfogása, hite, amelyet megfelelő formában és helyen kifejezésre is juttathat. A 'népművelő nem érziés és gondolkodás nélküli lény, akinek nincs véleménye. A meutralitás is állásfoglalás. Akinek nincs véleménye, annak is van véleménye - keine Antwort ist auah eine Antwort - ahogy a némiet mondja.” (Ezt mondani és állítani ezettkMdnoszáznegyvennégytben!) A ima népművelése pártos népművelés. Véleménye van, s azt ki is mondja.- Tudod, gyakran gondolkodtam már azon, hogy a társadalmi struktúrában mi népművelőik hol helyezkedünk el. Pedagógusok vagyunk, pdliítilkai munkatársaik, alkalmazottak, vagy csák ez, vagy csak az, vagy mind a három? Alighanem ez utóbbi. Csak jobban kellene a társadalom megbecsülése, szakmánk és munkánk elismerése. Helyre kéne tenni ügyünket, hogy a ibeidegződött rossz előítéletek megszűnjenek, s nem holmi színházasdit játszó, bolhódkodó embert lássanak falun a népművelőben. Példa az ión esetem. Öt léve élek a községben, rengeteg mindent tettünk, nagyrendezvényektől, műfcedvelésen keresztül mindig gazdag tartalommal tudtam megtölteni a művelődési házait - amély szép nagy, csak a korszerű népművelésre nem alkalmas már, mert kevés a helyiség, szákköri szobák, klubhelyiségek kellenének - de igazi tekintélyem csak azóta van, amióta néhány órában tanítók az iskolában. Tanító úr lettem. S még falun csak a tanítónak van tekintélye, a népművelői szakima miég új. Naponta kell újból és újbóli bizonyítani, a mi tevékenységünk naponkénti megújulást igényel. K. G.-mek igaza van. S ahogy isimerem munkáját, tevékenységét tudom, hogy falujában bizonyít. Sok szép rendezvénnyel, szakkörökkel, klubokkal. Faggatom. Egyetemet végzett, ugyanúgy, mint a falu orvosa, iskolaigazgatója, agronómusa, állatorvosa. Csak hát a népművelővel szemben kevesebb a társadalmi és anyagi megbecsülés. Mennyivel? Az orvos, állatorvos, agronómus, iskolaigazgató kétszer, háromszor, sőt néha négyszer többet keres, mint K. G. Ketten kérdezgetjük, egymásnak szegezett, meddő fcérdőmondatofcban: vajon miért? Kevesebbet ér a fejek művelése? Megegyezünk: talán majd a népművelési konferencia választ fog adni kérdéseinkre. Bizakodunk. Átolvasom a kéziratot. Sok a kérdőmondat, sok a -kérdőjel. Egy fejlődő, változó, alakuló szakma napi gondjai közül kiragadott néhány probléma kérdőmondatai és kérdőjelei ezek. Az eredményeit úgy -is kijelentőmondaitban írják, s pontot tesznek a végére. 430
