Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon. V. Textilesek

dóból származik ijó néhány olyan probléma, amellyel senki sem törődik. Ez még akkor is igaz, ha az utóbibi időben a fővárosiba, egyáltalán a városiba vándorlás üteme lássuk.- Az elmondottak annyira általánosak, hogy nyugodtan értheti a textiliparban dolgozó, vidékről jött munklásofcna.

Megszokott hirdetés napilapban: „15 láván felüli lányok! Felvételre keresünk 15 évet betöltött lányokat, (fonodái átképzés munkakörbe”. Cím stb. A 'hirdetést feladó gyár nem sok reményt fűzhet a néhány soros szöveghez. Autóbuszon, villamoson több fantáziával 'gyártott hirdetményeik csábítják a munkavállalókat. Munkaközvetítő hivatal tapasztalatai szerint teljesein tanácstalanul érkezők sem törik miagukjat a textilgyári címekért.

Végigjárom S. város textilgyárát. Kíváncsian arra, hogyan vélekednék a gyár termékeiről a szövőnők. Szívesen vásárolnák belőle, tetszik-e és melyik termékük? Változatos válaszok gyűlnek jegyzetfüzetemben, semmi esetre sem ingerelnek bölcs közhélyekre.

Elmesélem az igazgatónőnek, W. R.-nének körsétám lényegét.- Mi is folytattunk hasonló témájú beszélgetést - mondja W. R.-né. - Néhány száz asszony véleményéből már következtetni lehet aura, mit keresnek az üzletekben. Minket a kereskedelmi összesítő adatok kevéssé tájékoztatnak, hiánycikket gyártunk, miniden elfogy. Termelésünk arányát Viszont mégiscsak jó, ha a közvélemény alakítja.- Mi a véleménye a 'gyár és azon túl az iparág jövőjéről?- A textiliparban világszerte végbemenő változásokról, a műszál betöréséről, az automatizálásról nem szólnék. Gondolom azt is ismeri, mely hazai gyáraink küzdenek eladási nehézségekkel. Lehet, hogy néhány év múlva irigyeljük őket. Fejlesztésük nem sokáig várathat magára, és az a fejlesztés méretében felülmúlja a mi lépésről lépésre történő előrehaladásunkat. Eztt sem szabad lebecsülni persze. Én még nagyon jól emlékszem arra, hogy éveikig szóba sem jöhetett a textilipar korszerűsítése. Nagyon megfelelőnek ítélték a gépeket, a munkások képzetlensége sem számított, egyszóval egy kicsit összegyűltek a „megoldásra váró feladatok” - hogy divatos kifejezéssel éljek. A műszaki-technikai megújulással párhuzamosan változtatni kell a munkások képzésén. Most különböző időtartamú tanfolyamok után, sőt már közben lesz egészen fiatal gye- reklényböl munkásnő. Nem szakmunkás. Pedig az is lehetne. És az új rendeilikiezések értelmében szakmunkásként tanulhatna tovább, lenne - nem túl sok - lehetősége a képzésre, iskolai keretek között is. Így az általános iskolával lezárul a (tanulása. Eilőhb-utóbb a nagy értékű gépekhez, (legalábbis egy részükhöz ez kevés lesz. Üjiahb átképzés jön, de remélem az újaknak már nem. Nekik szakmáit aduink, isizalkmunlbáske- nes ettél.- Sokan mem értenek velem egyet, mondják, hazalbeszélek, de szerintem nagyvállalatokra, a mostani (szerkezettel, nincs szükség. Előnyét csak a gyenge gyárak élvezik. Önállóan többre mennénk.

Az olvasó, aki eddig eljutott, sejti már, hogy összegezést hiába várna. Közreadok valamennyit abból, amit magam tapasztaltam. Kérdeztem és idéztem azzal a tisztelettel az ősi mesterség művelői iránt, amely Illyés Gyula (soraiból érződik:

,,Rl a huszadik századig vittámló ujjai hegyén csak azért forgatta szerszámait az emberiségnek több mint fele,

426