Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - Polnauer György: A leszámoló (elbeszélés)

resnénk. Ha most otthagynám a fogaim, lenne mire hivatkozni . . . „Kérem, mi épp most figyelmeztettük és 'bírságoltuk ezt az embert, mert durván megsértette a márka- rendet. Ha leadta volna a márkáját műszák után, megtaláltuk volna és még biztosan lehetett volna segíteni rajta . . . Sajnálatos eset”. Igaz, ilyen baleset már három éve nem volt, de egyszer esik, almii esik - magyarázkodott magáiban.

A főnök már tárgyalt, az előszobában néhány fölrvé teliző lézengett. Látszott rajtuk, hagy még nem dolgozták bányában. Föl-alá járkált az ajtó előtt, le alkart higgadni. „Munkaviszony megszűnt bejegyzéssel fogok elmenni. A fkMiópeittéket sehol nem látják túl szívesein”.- Miért nem szállt le Lad? Most szólták föl a bányából, hogy nem tudnák robbantani. Ebből botrány lesz, meglátja.- Majd robbantanák 'nélkülem, Matiilka, én ugyanis leszámolok.- Én nem bánom, de tudja, hogy a főnök nem szereti az 'ilyesmit.- Nagyon sajnálom . . ., de nekem lejárt a mandátumom . . .- Jöjjön be! Megmondtam, hagy ma még szálljon le. Az Utolsó napokban is fel akar bosszantani?! Foglaljon helyet és mondja el röviden és értelmesen, mit ólhajt.- . .. Szeretnék dmanini.- Hova?- Az AKÖV-höz.- Minek?- Sofőrnek.- Van jogosítványa?! Nálunk is maradhatna, ha éppen sofőr ákat lenni.- Elegem volt ebből cégből.. .- Engem nem érdelkel, hogy dlege volt, vagy nem. Én nem a maga lelki komplexusaiért felelek, hanem a termelésért. Még három napja van a két hétből, azt dolgozza le, ... aztán mehet, amerre lát.- Éőnök! Engem meg a maga termelése nem érdekel, és többet le nem szállók . . ., még lka térden állva könyörögnek,-akkor sem.- Nem fogunk magának „barátom” könyörögni... e felől megnyugtathatom. Megvannak az eszközeink.- Csák ón arra már köpök.- Szóval nem hajlandó leszállói?!- Viszontlátásra három nap múlva. Én addig nőm írom alá a kilépőjét.- Majd az üzemvezető aláírja.- Az nem tartozik rám.

Kirohant. Az ajtóban vette észre, hogy ott hagyta a sisakját.- Már nem is vagyok bányász. . . elhagyom a kobakom - igyekezett meggyőzni magát. Ahogy ment végig a folyosón, latolgatta, hogy mivel járhat, ha most azonnal elmegy munkákönyv és fizetés nélkül. Hetven forint volt az egész vagyona, így aztán kénytelen volt a nehezebb megoldást választani.- Ha igyekszem, a következő ibuszt még el is érem - villant át az agyán.

Kettesével szedve a (lépcsőket, mintha már végleg kifelé szaladna, futott az öltözőbe.

A fürdős valamit .margoüt, hogy munkaidő alatt csak az üzemvezető engedélyével lehet az öltözőben tartózkodni, de már nem figyelt rá. Leszórta ruháit az öltöző- szekrény elé. Utoljára cibálta elő a rossz gumicsizmák és kapcák 'közül fapapucsát és végigcsattogott a szekrények között.

412