Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Kende Sándor: Az elkényeztetett leány (elbeszélés)
Mútóhefei ismeretség - >nem ús törődött iviele jobban, még a oadrágszár-osiptetőt se vette le biciklizés után, tánc közben is rajta maradt. Mihelyt fölfedezett bennünket, nagy hofaót kiáltva hagyta ott az ugrálást, és hangos ceremóniával ültetett az asztalukhoz. A lány úgy előrenyújtotta a kezét bemutatkozáskor, hogy visszaírj ed tünk tőle.- írónké vagyok. Szervusztok! Tériké ihizony hunyorgott a füstben, a (gőzös melegben: ilyen helyen ő még nem volt. Kezét az ölében nyugtatva, olyan illedelmesen ült, szálegyemesen, ahogyan legfeljebb az operában illik. Karesz viszont rettentő büszke, férfiúi jártassággal tüstént fölhajtóét a fröcssös pohárból, és lángoló arcával egészein közénk hajolt:- A-zzzanyját, de jól néztek ki! No, sebaj, Öcsi, itt majd megszáradtok! De hát gyerünk iáikkor: fűteni kellene! Teriiké elfordult tőle, s osak a szemével közeledett hozóm:- Idejártok máskor is? .. . Karesz azonnal elnémult. És tovább hallgattunk írni is. Ez a csönd az általános zsivajban sehogyse (tetszett Irénkéndk. Lökdöste is Kareszt, aki előbb lopva Terire nézett, majd rám, megint az ádámcsutkáját vakairgatta zavarában, s iaz egész némaságból most se értett semmit; végül engedett hót a nógatásnak, és megrántva vállát, táncba vitte Imikéjét. A pincértől fröcosöt kértem és egy málnaszörpöt. Teri azonban sértődötten kijavított :- Két konyakot! A pincér, szalvétájának -egyetlen legyintésével lecsapta á morzsákat a térítőről, és meghajolt:- Két konyakot, igenis. Duplát? Teri ezúttal már ingerlékenyebben:- Duplát, természetesen!- Azonnal, kezicsókolom, két duplát! Nem tudom, hányadszor ma már, de megint dámultam: hol, igazán hol tanulhatta ezt Teribe?! . . . Ittunk hát. És ittunk még. S közben .meg is száradtunk. . . . Először ő csókolt meg. Keményen 'és ákaratosan. Nem számítottam rá. Aztán csak bámultam. Üjra egyenesen és illedelmesen ült, mintha csak egy tortaszelet elfogyasztásával végzett volna. Kezét '.szépen visszatette az ölébe. A csók . . . csakazéntis: ahogy a konyakot rendelte? . . . S mert alighanem nagyon rémülten bámészkodtam még mindig, újra ezt kérdezte:- Hiszen idejártok máskor is, nem? . . . Karesz közben -egészen eltűnt ír ónké j ével, meglógott a csibész. Ebben a kocsmában egyetlenegyszer voltam csak ezelőtt, úgy ugratták be Kareszek egy vizsga utáni, nagyfiús ivászatba, -de tudjdisten, miiért, arról kezdtem mégis beszélni, hogy nyárom nem (ilyen szűk ám (ez a helyiség, mert kiemelik a hátsó ajtókat, és nagy, zöfl-d kiért nyílik arrafelé. Két óriási platánfa árnyékba takarja az egészet, a délutáni nap épp -csak belesdkedik a levélek között, este pedig sárga, kék és lila lampionok lógnak az -ágakra kifeszített drótról. És a zene, Tériké, nem olyan lármás kint, hanem megnyugtató ... És járt ide sokáig egy virágárus lány. Néha az anyja is megjelent, sápokat és bohóc-sapkákat kínált, de olyan piszkos (és büdös rongyokban forgolódott, hogy senki se vett tőle, nem úgy, mint a lányától. És egyszer elvitte őket két rendőr. De a kert szép nyáron ... 406
