Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Bárdosi Németh János: Egy barackosra (vers) - Bárdosi Németh János: Mályvák (vers)
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Egy barackosra- Csorba Győzőnek Pogány örömben áll a kert, a fák alatt gyümölcs, levert, messze a sudár, barna dóm, s te állsz a dombon álmodon, nézed, a munkád mennyit ér, piros a barack, mint a vér. Te nevét, ízét mind tudod, emelnél rájuk kis dúcot, újsággal véded, ezer gond, hogy a sok ujjongó, bolond, pajkos madár ne lopja meg, legyen, ahogy egy vers, remek. Ügy is ápolod kertedet, a gaznak nem engedsz helyet, véded az árnytól, hogy a nap befössön minden jó gallyat, hogy ízes, édes, telt legyen a kézbe leperdülő szem. Három kis drága, csacska lány kacag, akár a csalogány, a kertbe úgy repül, nevet, ezek mutatnak kék eget, így teljes együtt ház, gyümölcs e szótlan boldogságra tölts. A kéri mályvái köszöntenek, idézik azt a napot mikor az asszonyt lét ösvényén útnak indultál. S azóta is a szebb napok sugarában az vagy, mályva te is, ahogy elborítottak egykor lángoló szerelmükkel. 402 Mályvák
