Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - Konczek József: "... a tűzbe néztem."

borús sötétből a tűzbe néztem. Kezem térdemen. A tábortűz, az ingatag Ibis fényikor volt számomra a világegyetem”. A „Bolondos lány” ... „egy csapásra megváltoztatta a törvényeket: a jegiesvíz-ifürdőböl mám lett nátha, jég nem fagyasztott, tűz nem égetett.”

Mi igazít el? Az ember elemi szükségletei? „Hadd dicsérjem a hétköznapokat. A sültíkmmplit, hunyó parázs alatt.” (Kötetének, melyből az itt elemzett verseket vettem, ez a vers címadója: Hétköznapok gyönyöre, 1964.)

Ennyi a költő része? Vinokurov válasza nyilvánvaló, ám nem sablonos:

„Élei és nő! Csak ez maradt.

S a gyilkos-éles fény-nyalábban ős egyszerűség. Iszonyat.

Rettentőbb arcot sose láttam.”

Vinokurov most 45 éves. Szereti a társaságot. Kávé, pohár ital mellett késő estig szívesen elbeszélget régi vagy új 'barátaival. Egyszer úgy nyilatkozott, hogy lírája természetét meg ákarja újítani. Mint mondja, eddig zömében a valláság materiális oldaláról kiinduló, leíró természetű verseket alkotott, de át ákar térni a gondolati költészetnek formában, kifejezésüartalomjban is nagyobb felkészültséget és több fegyelmet igénylő útjára. Megfogalmazása szerint: „ia gondolati költészetben végtelen 'lehet elmerülni.” Vinokurov ezt a (végtelenséget választja. De mindig az emlber érdekében.

A Hétköznapok gyönyöre című 'kötet előszavában ezt mondja: . . az igazi kutatás, ha már ezt a szót használjuk, nem a versteohnákia szférájában történik, ahol milliméterenként jutunk előre, hanem az emberi lólék szférájában, a gondolatéban, ahol százkilométeres ugrásokat tehetünk.”

Vértesi Péter: Tükör előtt

4 00