Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Káldi János: Sirató (vers)

Ezek a niggerek

akik beolvadás és feloldódás helyett felszedik a padlót lakásaikban pedig IN GYE,ISI adta a tanács s az asszonyok a földön körbe ülve pipafüst mellett álmodoznak:

. . .-mikor még Kolompár volt a vajda! (Egy kisfiú halálára, akit anyja félnapos korában a folyóba dobott.)

Érted száll ez a sírás, aki nem indulhatsz el már sehova, aki nem beszélhetsz sohase rólunk. Mosolyodat- mielőtt kinyílt volna - elvitte a víz.

Gyöngyvirágszínű hajadat - mielőtt lobogott volna - elfújta a szél.

Szívedben idő előtt meghalt a csoda.

Hiába önti majd le a tavasz százezer virággal a deszkap alánkot, te már nem láthatod; hiába énekelnek a műhelyek harangjai, nem veheted tudomásul;

s nem ámulhatsz el az esti kirakatok sárga tüzei előtt.

Pedig - talán te kötötted volna össze az elégikus-zengésű bolygókat az egymásra-találás szalagjaival; te írtad volna meg az eljövő évszázadok verseskönyvét; talán

te oldozhattad volna föl a világot bűnei alól.

KÁLDIJÁNOS

33

Sirató