Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - Dombay Zsuzsanna: Hanti Mátyás érdekes élete (elbeszélés)

alaposan megviselt a hosszantartó világháború. Most nagyisietve helyreállították, mórt a felszabadító katonai parancsnokság közhírré tette, ihogy az iskolákban imár ezentúl iskola és tanítás legyen, és semmi más. A t-ereoskévé öblösödött Fiúimé utcáiban az iskola magános tömbje közel van a teherpályaudvarhoz, és ez annak idején nagyon megfelelt a fasiszta mozgósítás hadi- terveinek. Mindjárt az első napokban bevonulási központ lett. Itt 'szerelték fel, innen indították ama végzetes „Magyar Királyi 2.Honvéd Hadtest” utánpótlását a Szovjet­unió ellen. A hadtest azonban hamarosan megsemmisült a kanyargós Don-folyó men­tén, így hát a helyzetnek megfelelően, az iskolát hadikórházzá álakították át. Ezdk után már itt rakták le szomorú terhüket a rámséges északról jött nyomorúságos kóirház- vooatok. A berendezés megváltozott. Az eddig összekevert iskolai osztályok, meg a katonai szállásikörletek megszűntek. A gyermekeik teljesen kiszorultak ionian. De amikor már a tetvek és poloskák kibírhatatlanul elszaporodtak, a kíatonaorvosok imáslhova telepí­tették kórházukat, az épület pedig mint népiskola újra megnyitotta kapuit. Megnyitot­ta, de csak egy napra. A falánk élősködőik rohama elviselhetetlennek ‘bizonyult. Mint­egy ötszáz gyermek vitte haza 'ruháján, sőt könyveinek lapjai között a paraziták élet­erős anyapéldányainak 'ezreit, mire a szülőket az undor és a felháborodás valósággal fellázította. A városi hatóság tehát a tanulókat isimét szétosztotta más iskolák között, az iskolaépületet viszont kiválóan alkalmasnak találta a deportálásra ítélt szerencsétlenek ösiszezsúfolására. Ügy vélekedett, hogy a Németországba hurcolt emberek majd megrit- kítják a rettentő parazita tömeget, minthogy akarva-akairatlan 'testükön vinni kénytele­nek. Feltehetőleg a „dicső” német szövetségest mégsem fogja sérelem érni, minthogy olyan jóhírű vegyészeik és fertőtlenítők, óik majd kiirtják az élősködőket. Fájdalom! Az emberrel együtt irtották ki, úgy, hogy a sok ezerből csak alig néhány hírmondó került haza a felszabadulás után. Az idő pedig múlt, és a fogolyszáMítmányok addig-addig utaztak nyugat felé, mígnem a gyalázatba süppedt iskolaépület üresen állt megint. A végső lezüllés pedig még csak ezután következett. A fosztogatva visszavonuló német csapatok részére nemcsak laktanyákat kellett .adni, hanem az ő különleges szórakozásaik céljaira berendezhető -épületet is. Az üres iskolaépületet egycsiapásra megszállták, és „Soldatenheim”-ndk .minősítették. Berendezték, felszerelték sajátos ízlésük szerint, az­után már éjjel-niappal duhaj zene és tánc verte fel a ‘környék -nyugalmát, és részeg dor­bézolás botránkoztatta meg a háború sújtotta szomorú népeket. Ha egy részük elvo­nult, nyomban jöttek újak, kitombolni magúikat, mielőtt végleg hazatérnek .az irtózatos nagy kaland után. Végre egy ágyúdörgéses, .sötét novemberi éjszakán meglépett az utolsó is, és a nagy ház iskola lett megint, most már felszabadultan és végérvényesen. Szerény kopogtatás -után egy -rendőr lépett be. Ez bizony meghökkentő jelenség. Az iskolaépület háborús éveiben minden változást magyar (királyi rendőrségi segédlet biz­tosított. (Most aztán -mii lesz?) A rendőröket nem jó szemmel nézték ezen a vidéken. De azok a régi rendszer őriző! voltak, .emez pedig új .ember a régi egyenruhában. Régi ismerős is, hiszen civil koráiból mindenki ismerte, gyarimunfcás a vasöntödében. A ki­rabolt gépgyár azonban még nem üzemelt, így hát dolgozód odamentek, ahova a prole­tárforradalom szólította őket. Kissé zavartan nézett körül, de .kisfia a harmadik pádból kedvesen .ránevetett. Ettől feloldódott. Ezzel kezdődik Hand Mátyás különös his­tóriája.- A Hanti gyerek, ha mégegyszer látni akarja szüleit, igyekezzen ki az állomásra, most szállítják őket Németországba - .súgta a rendőr a tanítónak. De a Hanti gyerek máris ott állt előttük köoeybelábadt szemmel, sápadtan és útralkészen.- Veled megyek - határozott a tanitó -, csak egy helyettest kérek ide - és elsiet­tek hármain a teherpályaudvarra. 390

Next

/
Thumbnails
Contents