Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZEMLE - Paku Imre: Mesterházi Lajos: Vakáció
génynek, ez itten értelmezettnek, a Vakáció címűnek is. Annál sikerültebbnek mondhatjuk a regényt, minnél jobbam tudja kibontakoztatni és egyeztetni a cselekvés múlt idejét és a mű megírásának jelen idejét - a várható jövő idő viszonylatában. Az első, a múltra utaló vonatkozásban műfaji, a másodikban, a jelenben eszmei, s a harmadikban, a jövendőben a maradandósági esztétikai követelmények érvényesülnek mint a mű összetevői. A megújított műfaj, az uralkodó eszme, az időálló siker biztosítják együttesen e regény általános és kivételes értékét, nevezetesen a Vakációnak fölényesen sikerült megírását. Minden ember múltja egy kisebb darab történet; és azt egésznek, befejezettnek csak az illető tekintheti, és ahogy halad előre az időben, ahogyan a változások, fordulatok érik, aközben mindjobban történelmivé válik, érik, teljesedik az egyén, majd feljut egy bizonyos magaslatra, ahonnan visszatekinthet megtett életútjára, ott és ükkor megadatik neki az is, hogy tekintetét a jövő felé fordíthatja. Amikor a hős e pontig eljutott, akkor következik az író erőpróbája, a hármastagolású idő „megragadása”, megörökítése, a létezés értelmezése, minősítése és egységes keretbefoglalása. Ebben az értelemben a Vakáció nem az emlékező Énnek változatos elbeszélése, tehát nem amolyan régi felfogású Ich-Roman, ahogy műfaját a könnyedebb magyarázat kínálgat- hatná, hanem az idő regénye, mely következetes gondolattársításokkal érzékelteti hősei cselekményének történelmivé váló időszakát, miközben a múlt belejátszik a jelenbe, amiként a jelen fényt vet a jövőre, továbbá amint a jövő biztos következménye az előbbi két időkategóriának. A regény cselekménye eszerint mindenképpen csak függvénye az időnek, ama bizonyos vakációnak, az ifjúságot idéző egyéni történelcmfolyamatnak. Az egyéni egyébként közösségit is jelent, mivel a nyaraló felsős diákok regényévé szélesedik a zárt időbe foglalt eseménysorozat. Az a körülmény tehát, hogy a regénybeli történéseket első-személyes igealakok jelzik, számos művészi hatásnak, a szerkesztés több fogásának a forrása és magyarázata. A közlő én a jelenbe vonja a múltat, ugyanakkor a világszemlélet és életérzés a mát emeli ki, a megidézett idő ekként tágul ki hármas kategóriája felé. Ebből következnek újabb meghatározó tényezők: az elbeszélő hős szocialista személyiség, uralkodó világnézete a jövő társadalmának osztály nélküli megteremtését munkálja, a múltat a jelenhez viszonyítva bírálja, az emberi boldogulás útját csak az összehangolt közösség építheti ki. Az elmondott, bő áradású cselekmény mindezt ennyire nem egyszerűsíti, hanem a regény meseszövevényébe van beleiktatva, a vakáció időtartama egyébként is árnyalja, fejleszti, kanyarítja, sodorja a fordulatokat, emelkedéseket teremt, ellentmondásokat idéz elő, azokat feloldja, majd megszünteti; az ifjú „ember” kamaszkora, a tavasz ébredése számos változatban fejük, fejlődik ki, öregedik az idővel együtt. A regény cselekménye bét könyvre tagolódik, mindegyik egy-cgy kisregény művészi igényét hordozza magában, amellett ama bizonyos, 1930-as balatoni szünidő babonás hét hőskorszakát (némileg önállósítja. Az emberiség hét korszakának váltakozó - lassúdó, majd iramodó - ideje tükröződik a Vakációban; az egyszer megélt élmény nyomot hagy a fejlődő egyéniségen, beleöregszik abba, idő előtt felszed olyan vonásokat, melyek az egyént vagy akár a közösséget is, egész életén át végigkísérik, és senki sem veszi észre, hogy jellemképére valamikor, talán kamaszkorában, rajzolódtak rá. öreges fiatalok és fiatalos öregek élnek e regény lapjain; az ismétlődésnek és visszatérésnek, az újulónak és változónak, a megállapodásnak és elindulásnak örök törvénye szerint élnek, létezésük tartalma korunk viszonylatában teljesebb vagy hiányosabb aszerint, hogy mennyire övéké az idő, az alkalom, a szerencse, vagy bármilyen tényezője mindenkori feladataiknak. A Vakáció tehát nemcsak az önfeledett fiatal kornak a regénye, hanem magának a mindennapi embernek példázata, megmutatott igazság arra vonatkozóan, hogy voltaképpen mindannyian az idő foglyai vagyunk, és annak parancsai alól nem vonhatjuk ki magunkat, létünk tőle függ; teljesen mi döntjük el, hogy a rendelkező időnek vendégei avagy foglyai tudunk-e lenni. (Szépirodalmi Könyvkiadó) PAKU IMRE 384
