Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZEMLE - Rónay László: Megközelítések - Vas István tanulmánykötetéről
tya jutott eszembe sokszor, amely, miközben a sin tér imindikettőj ükre velfiandő huroik legaillkaLmlasahb bolyét próbálgatja, nyakúikra lesve; egymással fogait vicsorítva maralkodik.” Fodor József ,a imunlkásíróik találkozói“ ról csak pár jellemző sort írt és élénk lépnék a imiég élő kor- & pályatársak, a hallgatagon pipázó, gondolkodó Földeák János, a sokszor keserű, a viliág valóságait imár fiatalom tósZtán látó ^Benjámin László, a osiupa-ideg, csupa érzelem, melegszívű Keszthelyi Zoltán és a többiek - a már halottak. Rideg Sándorról, a pestikörnyéki házában adott „fogadásairól” olyan karakterisztikusan ír, hogy :ez a vézna, fanyarhumorú Sámson, tömör, találó jelzőivel éli tovább - hallhatatlanságát. Ugyanilyen felejthetetlen, szinte földi Valpurgfe-éj- ből elénk j átszó kolbold az Athenaeum kiadóba és a pesti kiskocsmákba betoppanó Tetsánszky Józsi Jenő. A pestkörnyéki hegyek, erdők lomb- neszén, napárnyéfcaifn áttetszenek a korabéli - és főváros-történeti szempontból is érdékes - vendéglőik, éttermek, kávé- házak: a Japán, a New York, a London, a Kulacs, a Hullamoisó, az Ilkovks Megközelítések — Vas István tanulmánykötetéről Hét év alatt sok tanulmánykötet került a kezembe. Sokat a vonaton olvastam, Budapest és Bicske között, s bizony gyakran előfordult, hogy a művekben felvetődő, meglehetősen nehézkesen megfogalmazott problémák helyett a budaörsi új töltőállomást nézegettem, vagy a hatalmas törökbálinti őszibarackost, mely hosz- szan nyúlik a pálya mellett, vagy ásítozva gondolkodtam azon, hány perc még az út hazáig. Vas István kötetének olvasása közben is gyakran az órámra pillantottam, de most azért, mert szerettem volna megállítani az időt, hogy ne kelljen félbehagynom egy-egy izgalmas írását. Tanulmánykötet izgalmai mennyi vita, ösztönző gondolat, barátság, sieimimáiórt-összetűzés, szesz-adta víziók „ímenedékházai”: Gelléri Andor Endre Óbudájával, József Attila Ferencvárosával. Különös, nyugtalan világát a költészet sugárzásával így fesd át az átlagon felüli indulatokkal, művészi erővel alkotó költő, író: Fodor József. A imiúiltat idézve a imáról is vannak telibetaláló, éles meglátásai. Amikor irodalmi, művészeti életünk egyes áramlásairól ír, látja: „Milyen selejtes művekért lelkesednék gyakran úgynevezett szakértőik, milyen kevéssé értékes - a nagyság valódi (mértékével mérve -, amivel csillognák a divat emberei...” S miért Fodor József világszemlélete Adyéval olyannyira rokon - megélve, llátva, amit Ady nem láthatott -, helyanlkónit a mindig perlő ős iszólail Ezsadrás feszítő haragjával, mindannak a jónak védelméért, ami a világunk értelmiét; az alkotó, szép munkát, erdőik és emberek nyugalmát kíséreli megvédeni, a isdkat megélt, és dolgok mozgatóerőit alapjaiban isimerő alkotó nem-könnyű aggodalmával. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1969.) VASVÁRI ISTVÁN nem paradox megállapítás ez? S különösen egy olyan kötet okozhat-e még izgalmat, akadhatnak-e benne ismeretlen, felfedezésre váró összefüggések, amikor mindegyik írását ismertük akár a régebbi és újabb folyóiratokból, akár mint műfordításkötetek bevezetéseit? Es mégis: a Megközelítések izgalmas, magával ragadó olvasmány. Azzá teszi Vas István szokatlan és rokonszenves alapállása, hogy tudniillik valamennyi teását t. f. m., azaz tévedések fenntartása mellett publikálja; nem hiszi, hogy megállapításai végérvényesek, nem ölti magára a filológusok - tőle aztán mi sem áll távolabb ennél! - sokszor életidegen talárját, hanem nyíltan, .stílusfinomságok nélkül kimondja a véleményét, és vállalja annak minden kockázatát. Igen, az igazságnak, a vélt vagy valóságos igazságnak mindig megvannak a maga kookázatai, s bizony nem árt hang-. 381
