Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: A Vashegy kincse

- Kár, hogy nem jöttek előbb. Fél órája robbantottunk.

Hellyel kínálnak és ők is letelepednek az ácsalathoz előkészített bányafára. Cigarettaszünet.- Szabad rágyújtani?- Nincs mitől tartani. Nálunk nincs sújtólég és a víztől sem kell félni - mondják bátorítóan.

Arról nem beszélnek, ihogy az elmúlt tizenöt 'éviben két halálos áldozat is volt. Kőomlás. . . Nem babonásaik, de a veszély szót tilos kiejteni a föld alatt. Nem szeretik falra festeni az ördögöt.

Nyúl József vájár keményvonású, csontosarcú férfi. Sapkája alól kétoldalt kigöndörödik dús haja.- Ötvenháromban jöttéim a bányába. A faluban vettem agy kis házat. Azelőtt a mélyépítőknél voltam, de ez jobb. Naponta 89 forintos iaz átlag, plusz a 30 százalékos földalatti pótlék. Igaz, hogy minős lift meg miotorvontatásos csille, die van már légfejtő kalapácsunk. 1957 óta villannyal robbantunk és ha minden jól megy, jövőre a bányában is bevezetik a villanyvilágítást .- Persze, ez nem pótolja a D-vitamint. . .- Hát mond valamit, nagyon ihiányzik a napfény - szúrja közbe az eddig hallgató Pólyák József csillés.- Na, nézd csak, sápadtan talán nem is tetszel az asszonynak? A bánya nem kozmetika, itt megöregszik a fiattal is.- Én még nem érzem - mondja lehajtott fejjel Foigl Dávid, előre mosolyog társai válaszán.- Nézd, hogy felvág a 33 évére. Persze csak itt magylogény, az asszony helyett inkább az ezres Skodájával hál.

A férfi a föld alatt sem tagadja meg magát. Kísérőnk homloka szigorú ráncokba fut össze, jelezve, nehogy vaskos tréfába ifogjainaík. Jó szerencsiével búcsúznák, és újból beleveszünk a sötét labirintusba.- Ha egyedüli lennék, egy hétig se találnék ki innen.- Pedig könnyű. Mindig azt kell figyelni, merre hajlítja a légáramlat a lángot. Aztán az ember kitartóan elindul az egyik irányiba.- És tegyük fel, ha elalszik a lámpa, a gyufát is fent felejtette?- Hm. Nem lenne kellemes. De azért így is kijutnék. Jőbb kezemet az oldalfalon, a bal kezeimet pedig a felső gerendákon csúsztatnám. Éhhez azért ismerni kjell a bánya térképét. Mivel bánya tervezés sei foglalkozom, így valószínű gyorsabban felszínre érnék, mint bárki más.

Nagy László kitűnő idegenvezető. Érdekfeszítően beszél a bánya titkairól, romantikájáról, melyet eleinte kételkedve fogadunk. A beszélgetés enyhíti a fárasztó, örökös létrázást. Már nem számoljuk a fokokat, a mélypontra igyekszünk, a legalsó szinten dolgozó brigádot akarjuk megkeresni. Megszoktuk a dörrenéseket és a távoli robajokat. De azért még mindig vakond-váriban érzem magám. Nyomasztó a természet hatalma.- Oda nézz! Fehér denevérek - villan a váku, ia gerendák közt kifeszített szárnyak meg sem rebbennek. Érdekes, üveggyapotszerű csillogó penész csüng a támlákon. Különböző alakokat vesznek fel. Néhol olyan, mint a Ibőregár, távolabb szappanbuborék nagyságú fehér labdacsok, lejjebb vöröses vagy zöldes elszíneződéssel újból rábukkanunk a furcsa „dísztárgyakra”. Feltárt, de bedeszkázott vajatokat hagyunk el.- Termelésünk egyben kutató jellegű. Folyamatosain visszatérünk a feltárt helyekre. Követjük a talkum útját, ezért olyan a bánya, mint egy útvesztő. 15-20 évre van

348