Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Debreczeni Imre: Uralkodó szélirány (elbeszélés)
ban ért maga ehhez inálam. Meg változtatni is lehet ®olk mindenen, (ha mi ikietten ösz- szotartunk. A brigádtagok összenéztek, mikor Hollós elébülk itette a demizsont, de az idegenkedés nehezen 'oldódott. Maradt valami a délután történtekből.- Akikor hát beszélgessünk - ösztökélte Bokor felemelt poharával a minduntalan kátyúba bukó beszélgetést. Kerülték egymás tekintetét, annál gyakrabban ittak. Anélkül, hogy összebeszéltek volna, egyikük som tett említést arról, ami a tanár távollétében lejátszódott. Csuti félrevonta Bolkort, valamit sugdosott a fülébe, az rábólimtott.- Hát akkor holnaptól - közölte később a kőmíves - velünk jön délután a tanár úr is.- Erre inni kell! - kurjantott Bungó.- Mindjárt így kellett volna - helyeselt Gübacs. Megint elakadt a beszélgetés.- Beszélgessünk - próbált ikedélyaskednii Bőkor. - Fenékig! Hollós segélyvárón mézeit körül, aztán megadta magát, ivott. Egyébként sápadt arca egészein piros volt már. A demizson közben kiürült, Bőkor Bangót küldte. Ment a legény -első szóra engedelmesen.- Hanem a iszíniomdásról senkiinek egy kukkot sem! - tartotta tilltón magasba bütykös mutatóujját a brigádvezető -, ez az én dolgom, 'bízzatok ide, majd én elbo- ronálom.- Ez a beszéd! - helyeselt Csuti. - Elvégre vis major, mám mi tehetünk róla.- Nem is, hanem a természetfelelős - nevetett Gubaos.- Ha nem így építjük, számiban az uralkodó szélirányra, hanem. . . - kezdte Hollós kissé már akadozó nyelvvel - merőlegesen, nem dőlt volna össze. Bokor kezében félúton akadt el a pohár.- Mit fecseg maga az uralkodó szélirányról? Éppen azt papolom nekik, hogy a színről egy kukkot se, és akkor jön itt nekem a széliránnyal. Idefüleljen tanárkáén, -hogy merről fúj a szél, azt én tudom jobban, pedig mines gimnáziumom, igaz-e emberék? Maga befogja a száját, megegyeztünk, hogy ez az ón dolgom. - Kapatos volt már, a részegségnek a költözködő stádiumában.- Gsákis. Csakis - helyeseltek a többiek. Csuti cinkosan ráhunyorított Hollósra, hogy hagyja csak rá, nem érdemes ilyenkor vitatkozni Bókorral. A tanár 'elhallgatott.- Na, hát azért mondom. Az uralkodó szélirány. . . Én tudom, honnan fúj, sohasem pisiltem szembe a széllel. Nem én! Mivelhogy mem lehet, igaz-e erüberék?- Csakis! - helyeselték kórusban.- Ha tisztességesen viseled magad köztünk - csapott át tegezóslbe, - Imimen akár nyugdíjba is mehetsz. Kérdezd meg Bungót, ki csinált belőle betanítottat? Nahát! Velem lehet egy gyékényen árulni, de uralkodó szélirányról, meg más marhaságokról nem alkarok többet hallani. Na, itt a kezem, mem disznóláb, szerbusz tanárkául! - nyújtotta Hollósnak az asztalion át izmos tenyerét. Hollós tétován nyúlt utána. Zavaros volt a szeme, feje meg-m-egbiosaklott, megártott néki az ital. Később egyenként pertut ittak véle vailaimemnyien. Hollós elérzékenyült, folyt a szeméből a könny, hálálkodott, köszönte a bizalmat, külön Csutimak. 312
