Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Matti Rossi: Finn tragédia (ford.: Jávorszky Béla)
MATTI ROSSI Finn tragédia Elege volt, hát elment, bűnét, jó tetteit elvitte, sokáig nyüszített kutya a síron, mert meghalt, akár a kutyák, éhen. Kihalt akkor a ház, asszonya időben meglépett Fredrikssonnal, a kölykök már régebben elszéledtek a világban, egyikük Amerikáig jutott. Mellbeteg és tébolyra hajló fajta volt, nénje egyszer Jézust látta a knwipliverem tetején, azóta vőlegényét várja, tán eljön. Apó kubikus lett Kazahsztánban végül, az öreg kommunista 18-ban emigrált még, német nőt vett magához, szaunát épített, később részegségében mindezt felgyújtotta. A fiúk tengerre szálltak, egyikük egy gépmestert késeit meg Stockholmban s még ül, a másik az Azori- s:‘igeiekre vetődött, úszva indult vissza, de Finnországba nem érkezett meg. A lányt Pitchburgben látták legutóbb hét gyerekével, férjura: Vadászó Farkas kiásta a harci bárdot, egy whiskys vonatot rabolt ki, azóta Manítounál időzik. Virágba borult a berkenye. Roskadnak az ágak, szigorú lesz a tél. A vadrózsa nekidől a ház falának. Nyitva az ajtó. Póling kiált a mocsár felett. 24
