Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Korunk, Igaz Szó, Útunk
dítja románra a legnagyobb magyar költőket. Neki köszönhető Petőfi leggazdagabb román kötete, mely félszáz lírai vers mellett a János vitézt, A helység kalapácsát és Az apostolt tartalmazza. A vendéglátók szívessége látszik Németh László romániai látogatása alkalmából közölt írásokon. Először Németh László nyilatkozik életéről, munkáiról (és erdélyi kapcsolatairól), majd az őt kísérő Veress Dániel közli „pillanatfelvételeit” a vendégről, aki annyi drámájának választott erdélyi hőst. Végül Illés Jenő ír kritikát három Németh-darab előadásáról. Hosszan lehetne beszélni a kritikai rovatról, ahol e hónapban, többek között Áprily, Veres Péter és Tóth Samu köteteiről írnak. Csak néhány cikket, nevet emeltem ki a KORUNK és az IGAZ SZŐ ez évi számaiból. Valamennyit felsorolni lehetetlen, s mégin- kább az, ha célul tűznénk ki az UTUNK ismertetésénél. Az UTUNK Kolozsváron megjelenő irodalmi hetilap, formátumra az Élet és Irodalomra hasonlít, de tartalmában attól lényegesen eltér. Mindenekelőtt abban, hogy elsősorban irodalmi és művészeti kérdésekkel foglalkozik, társadalmi kérdések felvetését nem tartja elsődleges funkciójának. Rendkívül rokonszenves vonása az UTUNK- nak. hogy az első oldalt a legfontosabbnak ítélt cikkeknek tartja fenn, s ezek gyakran nagy terjedelmű, elemző kritikák romániai magyar írók műveiről. A január-március között megjelent 13 szám közül az elsőben Vita Zsig- mond ír Beke György, Fodor Sándor, Mikó Imre könyvéről; Orbán Balázs nyomdokán. A hétfalusi csángókról, a mai kászoni, ménasági, Nyikó menti életről kapunk hiteles beszámolót. A kritikus melegen és szeretettel üdvözli a könyvet. Ugyanígy a 2. szám első oldalán kezdődik Farkas Árpád nagy cikke; Vadrózsafa felénk hajló ága, mely Olosz Katalin, Almási István: Magyargyerőmonostori népköltészet és Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó c. művei alapján ír mcggondolkoztató dolgokat a folklórról, melynek újabb népszerűségéről szeretnénk azt hinni, hogy nem csak divat, több annál: önmagunkra ismerés. Marosi Péter — akinek több kitűnő kritikáját olvashatjuk - Szcmlér Ferenc: Versek II. kötetének 13 versét elemzi a 4. számban. Ugyancsak Marosi Péter ír Szilágyi István könyvéről, az Üllő, dobszó, kalapács-ról a 6. számban. Nemcsak az imponáló, hogy a kritika az első oldalra kerül, hanem az is, hogy a szerkesztő nem sajnál egy-egy ilyen írástól egy, másfél újságoldalt sem. Az UTUNK-at olvasva feltűnik az is, hogy az irodalom mellett milyen nagy teret szentelnek a színháznak is. Ez évben szinte nem volt olyan lapszám, melyben színházi problémákról szó nem esett volna. S ezek nem kényszeredett beszámolók a mindenkori premierekről, hanem méltó becsülése annak az óriási szerepnek, melyet a romániai magyar kulturális életben a színházak betöltenek. A nagy viták, melyek az Élet és Irodalomban gyakoriak, az UTUNK-ból sem hiányoznak. Jó néhány számban nagy cikkek foglalkoznak Sőni Pál úttörő munkájával: A romániai magyar irodalom történeté-vei. Egymással és Sőnivel vitatkozó írások sorjáznak, de talán mindegyikük közös gondját Izsák József fogalmazta meg: van-c a romániai magyar irodalomban olyan magasabb gondolat- és formaegység, amely összekapcsolja a fél évszázad valamennyi jelentős írói megnyilatkozását? Meg kell említeni, hogy az UTUNK néha kitekint Európára: párizsi színházi estékről ír (5. sz.), a lap munkatársa meglátogatta Étienne Hajdút (3. sz.), Lev Ginzberg novelláját, Ionesco naplómorzsáit (2. sz.) közlik, interjút készítettek Illyés Gyulával (6. sz.). Felsorolhatatlan az UTUNK-ban közölt sok vers, novella és regényrészlet. De talán felesleges is. Az UTUNK-ba mindazok írnak prózát és verset, akik a mai romániai magyar irodalmi életben szerepet játszanak: Lászlóffy Csaba, Majtényi Erik, Bajor Andor, Bálint Tibor, Páskándi Géza és „még nagyon sokan mások”. A KORUNK, az IGAZ SZÚ és az UTUNK három hónapjának nagyon vázlatos áttekintése is sok problémára, társadalmi és irodalmi kérdésre és tényre hívta fel figyelmemet. S nagyon sok örömöt, igazi, maradandó olvasói élményt is jelentett. Kívánom, hogy ezekben az élményekben — itt a magyar nyelvterület nyugati határán — sokan osztozzanak velem. FERENCZI ZSUZSANNA 2S8
