Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Bebesi Károly: Gondolatok Csoóri Sándor kisprózájáról Faltól falig c. könyve kapcsán
kai is kiegészül. Marxista szemlélet hatja át mondanivalóját, s már nem csupán az egyén, de a forradalom útjait is kutatja. Ha az utókor tnem lép túl Balázs Béla akkor rendkívül modem és költői ábrázolásán, s ha a szerikezet egyenetlaniségeiiből s a címszereplő Ginlka Banna egysíkúságából nem fedez fel többet, mint az egész dráma költői erényeiből, egyedüllvaló, úttörő jellegéből - akkor a Cinka Panna színpadi megvalósítása megtörténhet a jövőben. Befejezésül hadd áldjon itt Balázs Béla kiadatlan naplójából egy kis részlet (1945-ből.): „Sötét idegenbe indulni nem féltem. Ismeretlen tengerek viharaitól nem féltem. Ha idegennek néztek idegenül - nem fájt. Ellenség ha bántott és nem értettek, akik nem ismertek. - De félek, félek hazatérni - testvéreim hideg szemétől. - És félek a magyaroktól, akik a magyar szavam nem értik. Írgalmazzatok - hazatérek. Hogyan fogadtok - tudom, a töredelmes tékozló fiúnak bocsánat jár és szeletet. De megbocsátjátok-e valaha, hogy nem éhes koldusként térek meg, hanem gazdagon és emelt fővel, tékoz.olt szívem dús kamataival és emelt fejemen igazságomnak babérága. Ír galmazzatok - jövök haza.” SIKLÓS OLGA Gondolatok Csoóri Sándor kisprózájáról Faltól falig c. könyve kapcsán „Vannak, kiknek számára eljön egyszer a nap, a nagy Nem, vagy a nagy Igen kimondásának napja” - olvassuk Konsztatinosz Kavafisz versében. Slavko Mihalic horváti költő még élesebben fogalmaz: „Valahol a világ feloszlik, mint kettészelt narancs / Ezen a napon, amelyen határoznom kell, én is két fél vagyok. . ” . . hát nem nevetséges ilyen kettéhasított emberként élni? Ki feszítve állandóan a kötelessé gtudat és az örömvágy közé?” - olvassuk Csoórinál a (gondolat folytatását. . . Napjainkban, amikor vészesen tagozódik, tovább atomizálódik világunk, hány „rosszab- hik énünket” kell megtagadnunk időről időre? És vajon rosszabbik énünk-e az, amely «z „örömvágyra” hallgatna legszívesebben? Még „énjeink” között is ilyen kibékíthetetlen ellentét volna? Miért hangzik „gyász-zeneként” az ember, aki döntött - kérdezi imént idézett versében Mihalic. Mert aki döntött, maga is „meghalt” abban: lehetőségei közül döntésével egyet (vagy többet) kizárt - „leszűkítette magát”. Tovább is forgathatnók a gondolatot, de utalásképpen a moralista írói magatartás indítékaira - ennyi is elég. Dönteni, vagyis a „két fél” harcából győztesen kikerekedni, csak az képes, aki ismeri az utakat, világo.s előtte a „felek” álláspontja, amelyek közül csak az egyiket vállalhatja, ha nem akar zűrzavarosán! jobbra-balra, előre-hátra mozogva - végül is egy helyben topogni. . . Ebben az értelemben Csoóri moralista. Útja választott út: változatos tájak mentén vezet tisztuló célok felé. Vannak helyzetek - történelmiek is amelyekben nem egykönnyű tisztázni magunkat. Mit csináltunk ekkor és ekkor? Amikor közvetlen közelünkben ez és ez történt. . . meghalt egy ember, kisiklott egy vonat. . . stb. Van-e alibink? Manapság az egész világ közvetlen közelünkben van... Az „orrunk előtt” mészárolják a vietnamiakat, Afrikában, Indiában milliók halnak éhen a szemünk láttára . . . Azzal az erővel, amellyel azokat pusztítják, ezeket megmenthetnék. Ezer cs ezer ok a szorongásra. A világban nagyméretekben ugyanaz a „kettéhasítottság”, mint bennünk - és képes lesz-e a jobbik énjét választani a nagy Nem vagy a nagy Igen kimondásának a napján .. .? A lclkiismeret ontja az önmarcangoló kérdéseket. Nincs ebben már egy kis túlzás? Valóban nőm ehetjük meg jóízűen ebédünket sem, mert tudjuk, hogy ugyanakkor valahol a világon gyökereket rágcsálnak gyerekek, ha egyáltalán rágcsálnak valamit?! Valóban mindenről tehetünk? Ez a hallatlan éberség, ez az önkoncentráció nem ártalmas már-már az
