Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Siklós Olga: Balázs Béla utolsó drámáiról
szítette jó haditerwal személyes győzelmet arasson. De ,az érkező főveaéri parancs ugyanazt a haditervet tartalmazza. A felfelé törő, saját felemelkedésén is munkálkodó anarchista Ooskay ekkor legyőzi a forradalmár Ooskayt. Nem vesz részt a csatában és azt nélkülié nyerik meg. Tragikus vétsége akkora, hogy nincs számára visszaút. E tragikus vétséget pedig ő miaga ismeri fel először. Balázs Béla Ocskayja az álomképben nem vállalja az árulást, még a gondolatot is visszautasítja, de vállalja a bűnhődést, a halált. Hőssé magasztosul-e az áruló? Elfogadható-e Balázs Béla koncepciója? Minden bizonnyal el, mert Balázs a magaalkotta Ocsíkayról mond ítéletet. Balázs Ocskayja anarchista forradalmár - s ezért bukik el. Visnyevszkij: Optimista tragédiá-jában szereptel az Anarchista. Az is a forradalom katonája, de egy adott pillanatban majd ítélkezni kell Mette, mert veszélyezteti a forradalom győzelmét. Az Optimista tragédia Anarchistája sóik rőkonvonást mutat OcSkayval. Mindkettőjüket indulataik vezetik, az ellenséget közvetlenül egyik sem szolgálja, hisznek az eszmében, amelyért fegyvert fogtak, hősi halállt is toltak volna a csatatéren - de egyéni, szubjektív magatartásuk és állásfoglalásuk az egész ügyet veszélyeztette és ezért kellett elpusztulniuk. Anélkül, hogy túlzásíba ákarnánk vinni a párhuzamot, megemlítjük, hogy Jávorka és a hadnagyok éppúgy sajnálják az árulóvá lett és bűnhődni kénytelen Ocskayt, mint a Komisszárnő az Anarchistát. Balázs Béla Ocskayja ugyanis nem a szó megszokott értelmében áruló. Mégis bűnhődnie kell. Az író ítélete kemény és szigorú, s benne elsősorban nem az „árulást” általában, hanem a forradalomban az anarchiát ítéli el. Az októberi 'forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság és a XX. század forradalmi tapasztalata tétette félne Balázs Bélával a közismert Ocsikay-ábráziolást, és állította helyébe az anarchista-forradalmár konfliktust. A zsdánovi hős-elmélet és szocialista-realista szemlélet háttérbe szorította Visnyevszkij művét, a magyar kommunista kultúrpolitika pedig a leszűkített haladó hagyományt és szocialista realizmust 'összefűző koncepciójába a Cinka Panna kétszeresen nem fért bele. A dráma másik vitatott pontja a panasztábnázoiás volt. Balázs parasztjai kétszer lépnek színre. Először a kálodából, deresről jönnék. Csak a maguk nyomorúságát látják. Balázs itt nem idealizál: a megalázott népnek semmiféle hazafias szálaim nem pótolhatja a legelső szükségletét, hogy emberszámba vegyék, s a közvetlen ellenséget keresi: ha hajlott gerincét és kaszáját kiegyenesíti, természetesen nem egy általa nem ismert és föl sem fogott eszme szolgálatába 'szegődik, hanem az igát akarja lerázni - közvetlenül. Tudatukat a létük határozta meg. S mikor csalódottan eldobják a fegyverüket, mert a parasztgemeráiMs, Ooskay, nem az urak, hanem a németek ellen indult, egy évszázadnyi fejlődés zajlik le az alatt a néhány perces jelenet alatt, míg a csata heve, a felismert helyzet a felvonásvégre újra kezükbe adja a fegyvert, is beállnak a csatasorba. Balázs megfogalmazásából éppen az csendül ki, hogy újra a kisemmizett nép vállalja az áldozatot, a nagyobb terhet. A Cinka Pannában Balázs Béla nem a történelmi részigazságokat kutatja, hanem egy történelmi dráma ürügyén a fent vázolt két kérdésre keresi a választ. Forradal- máságát éppen az anarchista Ooskay ábrázolása és a parasztok keserves, nem zász- lós-loibogós hazafi'sága biztosítja. A Fából faragott királyfi, a Kékszakállú herceg vára költője negyven év után érkezett el a Cinka Panna balladájához. Ott megismert erényei: költészetének gazdagsága, az emberi élet összefüggéseit lényegre törő módon való feltárása, a reális és fantasztikus elemek szerves színpadi ötvözése, 'Szimbolikájának tisztasága itt újabbak277
