Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Siklós Olga: Balázs Béla utolsó drámáiról
kei. egy-egy irodalmi alkotást, színházi bemutatót. A pártérdekek, ha nem is dominánsan, de a legtöbb esetben belejátszottak a bíráló véleményébe. A Lidii és Beáta-1, Balázs Béla Belvárosi Színházban bemutatott szatíráját azonban a sajtó szinte egyhangúan utasította el. „., .(Balázs Béla) veszélyes mulatságra szánta rá magát akkor, amikor a bur- leszk területén próbálja megvívni harcát az emberiséget nyomorító kapitalista rendszerrel és hazug ideáljaikkal. Legényes magatartása, hetvenkedő mersze, fordulatai és tréfái vitathatatlan lelki frisseséget árulnak el, de összhatásuk nem elég meggyőző... ilyen nagy vadra nem lehet riasztópisztollyal vadászni. . . az kellett volna, hogy a szerzőt távoltartsák a rendezői asztaltól, amely mellől túl sokat igyekszik belemagyarázni kedves, harcias, zene alá termett burleszkjébe.” ,,E filozófiai komédiában nem erő harcol erővel, hanem frázis riposztoz frázissal.” ,,. . .olykor a szereplők maguk sem többek a régi egyházi iskoladrámák „beszélő személyeinél”, és igaz: a commedia deli’arte minden szabadságával - nem a bennük lakozó karaktert, hanem a rájuk bízott szózatot kötelesek két lábra állítani.” „A Lulu és Beáta. . . egyszerűen sajnálatos tévedés. . . A kapitalista-ellenesség- től még nem lesz. Balázs Béla Bemard Shaw. Hiába. A kapitalisták nem ilyenek, a feltalálók nem ilyenek... az alcím ellenére „eszmét” a darabban netn találunk.” A plakáton ez áll: Lulu és Beáta vagy eszmék harca. Komédia 3 felvonásban, 7 képben. A darab eredetileg a „filozófiai founlaszk” meghatározást viselte. A színházi propaganda kedvéért szelídítette Balázs Béla komédiává, nehogy már a műfaji megjelöléssel elriassza a közönséget. A Lulu és Beáta nehezen sorolható be bármilyen ismert, megszokott drámai műfaj-kategóriába. Használja a komédia elemek, tipikus helyzeteit, die nem (komédia. A burleszk vaskosabb színei is jelen vannak. Filozófiai 'dráma is, s ez legerősebben, mert minden drámai elem azt a célt szolgálja konzekvensen, hogy bemutassa a kapitalizmus lélektanát és mechanizmusát. Olyan közgazdasági fejtegetés, amely a színpad minden lehetséges, sokszor használt vagy többnyire már ellhanyagok kellékét igényibe veszi, hogy mulatságos, de nem könnyed, leleplező, de mégis didaktikus előadást teremtsen. Brecht és Majakovszkij - velük mutatható ki a legtisztább rokonság. De van magyar elődje is. Reményik Zsigmond színpadra soha nem került darabja, a Blöze urék mindenkinek tartoznak mutat vele szoros rokonságot. Drámai program-költészet mind a kettő. Szokatlan hangvétel, célratörő szerkesztés, kegyetlen igazmondás. Reményik keserűbb, a témát más oldaliról közelíti meg. Balázs oldottabb, emberibb. De stílusjegyeikben, a (humor keserűségében sók a rdkonvonás. Balázs Béla szatírája a kapitalizmus mechanizmusát mutatja be. Dramaturgiájának lényeges vonása: nem azonosul hősiével, bemutat, feltár, ítéletet mond. Ebben a drámában n-am a néző érzelmiedre, hanem józan ítéletére és az éhből falkiadó indulatára épít. Brecbttel abban is rókon, hogy célratörően mindig újább és újabb argumentumokat tálal, hogy egyre magasabb síkon bizonyítsa nézeteit. A drámai cselekmény ennék érdekében igen könnyen nyomonlköveühető, és egyszerűen szerkesztett. Ha a hagyományos dramaturgia szabályai szerint érzünk is benne néha ismétlődést, a balázsi dramaturgiát megismerve látjuk, hogy ezekben az esetekben magasabb síkon való újabb érvelésről van szó. „Balázs Béla, mint minden igazi tragikus költő, ellentétben a puszta színpadi íróval, egyszerre lírikus és filozófus, misztikus és emberalkotó, látnok és realista. A tragédia... az ő számára nem egy furcsa és érdekes esemény, amelyet ügyes fogásokkal színpadra alkalmaz, hanem egy őslény: az élet, az élet értelme. Az élet egy momentuma, amelyben az élet értelme megérzékített valósággá válik.” 274
