Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Kun Béla az írókortársak között

Kevés az adatunk tehát, de sok tanulsággal való: mindenekelőtt azzal, hogy Kun Béla pontosan felmérte a forradalom, a szocialista forradalmi politika és irodalom, a forradalmi irodalom összhangjának értékét és súlyát, ezt az összhangot keresve rövid itthoni létében és megtalálva bécsi, majd oroszországi emigrációiban, együttműködésben a szintúgy száműzött íróikkal és folyóiratokkal.

„Zlnovjev - Petrograd. - Szíveskedjék Gorkij elvtársait megkérni, .hogy az értelmiségiekről szóló megígért cikkét rádión, lehetőleg azonnal küldje el. Kérem, hogy megírásánál vegye figyelembe, hogy nálunk az órtelimiségiiék nem szabotálnak. - Kun népbiztos” - küld táviratot 1919. 'március 30-án működésének egykori színhelyére, barátai és elvtársai kezéhez. Tudja, hogy ,a világszerte ismert író szava hatalmas szolgálatot tehet a fiatal magyar forradalomnak.

Büszke az Adyéfc által már „megdolgozott”, a forradalommal rokonszenvező értelmiségre.

Gorkij válaszának sorsáról, szövegéről nem sikerült emléket felfedezni, de Kun távirata mellett hírét őrzi Juhász Gyula, aki Lenin, Barbusse után cikkben üdvözölte Gorkijt is hozzánk szóló barátaink között: „Gorkij Maxim üzent nekünk, aki a háború alatt sebesült magyar katonákat ápolt és vigasztalt. Tolsztoj utóda, laki, mint Oroszország intellektuálisainak vezetője, nemrégen csatlakozott Leninhez, szolidaritást vállalva a forradalommal, amely egy világot akar megváltani a fehér rabszolgaságtól. Gorkij lelkes és örvendetes üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad a további küzdelemre a proletariátus végső diadaláért. Petőfi utódai, a világszabadság pirosló zászlaja alatt rendületlenül megyünk élőre az igazság szébb és joibb világa felé.”

Ismertek Kun népbiztos kapcsolatai Gábor Andorral vagy a Vörös Űjság fiatal írógárdájával. Gábor Andor 1918 novemberétől rendszeres látogatója a Visegrádi utcai pártközpontnak, nem lankadó olvasója a marxista kiadványoknak és pártkönyvtárnak. Kun Bélát többször felkeresi hivatalos ügyekben, de bécsi oikkeiben még éjszakáiba nyúló beszélgetésre is emlékezik. Egy helyütt és egy találkozásra így: „. . .és alkkor a vacsora ottanék a Szovjet Házban savanyú pacal volt, rajta egy tükörtojással. .., akkor én ellenálltam, ellenálltam a vörös terrornak, és azt mondtam Kun Bélának, hogy én .soha életemben még pacalt nem ettem, s ha isten is úgy akarja, nem is fogok enni, .mert én polgári nevelés vagyok, s miattam ő lehet olyan diktátor, amilyen akar, de a pacalt nem fogja ibelém diktálni. . Gábor Andor emlékezete a népbiztos „ihétfcöznapjiait” őrzi.

Karikás Frigyessel Kun együtt tér haza az „orosz mezőkről”, Lengyel József, Illés Bála emlékezik „Kun Eávtárs” és a Vörös Űjság közösségére, hasonlóképpen más írókkal és újságírókkal való barátságára, baráti együttműködésére.

A Tanácsköztársaság egyik legjelentősebb és szinte folyamatos irodalmi vitája lényegében a szociáldemokrat.'zmus 'és a komníumisták álláspontjának erős összeütközése volt a diktatúra kérdéséről a tudományos, művészeti és .szellemi életben. A témát - „a diktatúra szükségtelen s visszahúzódó voltát” hangoztatva - a Népszava és a Vörös Űjság fcisabb-nagyobb összecsapásai után (így az írói szakszervezet és az írók párttagsága kérdésében) Kunfi Zsigmond votette fel a szocialista pártkongresszuson (Parliament, 1919. június 12-13). Kunfi .az irodalom „abszolút pangására”, az írók „rémületére” hivatkozott. Mintha nem jelent volna meg a Nyugat április i-i száma Tóth Árpád Az új isten és Mároius című versével, Szabó Dezső Az egész emberért című tanulmányával és más írásokkal (és még négy Nyugat-szám a Tanács267