Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Kun Béla az írókortársak között

Kevés az adatunk tehát, de sok tanulsággal való: mindenekelőtt azzal, hogy Kun Béla pontosan felmérte a forradalom, a szocialista forradalmi politika és irodalom, a forradalmi irodalom összhangjának értékét és súlyát, ezt az összhangot keresve rö­vid itthoni létében és megtalálva bécsi, majd oroszországi emigrációiban, együttmű­ködésben a szintúgy száműzött íróikkal és folyóiratokkal. „Zlnovjev - Petrograd. - Szíveskedjék Gorkij elvtársait megkérni, .hogy az értel­miségiekről szóló megígért cikkét rádión, lehetőleg azonnal küldje el. Kérem, hogy megírásánál vegye figyelembe, hogy nálunk az órtelimiségiiék nem szabotálnak. - Kun népbiztos” - küld táviratot 1919. 'március 30-án működésének egykori színhelyére, barátai és elvtársai kezéhez. Tudja, hogy ,a világszerte ismert író szava hatalmas szolgá­latot tehet a fiatal magyar forradalomnak. Büszke az Adyéfc által már „megdolgozott”, a forradalommal rokonszenvező ér­telmiségre. Gorkij válaszának sorsáról, szövegéről nem sikerült emléket felfedezni, de Kun távirata mellett hírét őrzi Juhász Gyula, aki Lenin, Barbusse után cikkben üdvözölte Gorkijt is hozzánk szóló barátaink között: „Gorkij Maxim üzent nekünk, aki a há­ború alatt sebesült magyar katonákat ápolt és vigasztalt. Tolsztoj utóda, laki, mint Oroszország intellektuálisainak vezetője, nemrégen csatlakozott Leninhez, szolidaritást vállalva a forradalommal, amely egy világot akar megváltani a fehér rabszolgaságtól. Gorkij lelkes és örvendetes üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad a to­vábbi küzdelemre a proletariátus végső diadaláért. Petőfi utódai, a világszabadság pirosló zászlaja alatt rendületlenül megyünk élőre az igazság szébb és joibb világa felé.” Ismertek Kun népbiztos kapcsolatai Gábor Andorral vagy a Vörös Űjság fiatal írógárdájával. Gábor Andor 1918 novemberétől rendszeres látogatója a Visegrádi ut­cai pártközpontnak, nem lankadó olvasója a marxista kiadványoknak és pártkönyv­tárnak. Kun Bélát többször felkeresi hivatalos ügyekben, de bécsi oikkeiben még éj­szakáiba nyúló beszélgetésre is emlékezik. Egy helyütt és egy találkozásra így: „. . .és alkkor a vacsora ottanék a Szovjet Házban savanyú pacal volt, rajta egy tükörtojás­sal. .., akkor én ellenálltam, ellenálltam a vörös terrornak, és azt mondtam Kun Bé­lának, hogy én .soha életemben még pacalt nem ettem, s ha isten is úgy akarja, nem is fogok enni, .mert én polgári nevelés vagyok, s miattam ő lehet olyan diktátor, amilyen akar, de a pacalt nem fogja ibelém diktálni. . Gábor Andor emlékezete a népbiztos „ihétfcöznapjiait” őrzi. Karikás Frigyessel Kun együtt tér haza az „orosz mezőkről”, Lengyel József, Illés Bála emlékezik „Kun Eávtárs” és a Vörös Űjság közösségére, hasonlóképpen más írókkal és újságírókkal való barátságára, baráti együttműködésére. A Tanácsköztársaság egyik legjelentősebb és szinte folyamatos irodalmi vitája lénye­gében a szociáldemokrat.'zmus 'és a komníumisták álláspontjának erős összeütközése volt a diktatúra kérdéséről a tudományos, művészeti és .szellemi életben. A témát - „a diktatúra szükségtelen s visszahúzódó voltát” hangoztatva - a Népszava és a Vörös Űjság fcisabb-nagyobb összecsapásai után (így az írói szakszervezet és az írók párttagsága kérdésében) Kunfi Zsigmond votette fel a szocialista pártkongresszuson (Parliament, 1919. június 12-13). Kunfi .az irodalom „abszolút pangására”, az írók „rémületére” hivatkozott. Mintha nem jelent volna meg a Nyugat április i-i száma Tóth Árpád Az új isten és Mároius című versével, Szabó Dezső Az egész em­berért című tanulmányával és más írásokkal (és még négy Nyugat-szám a Tanács­267

Next

/
Thumbnails
Contents