Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Két évforduló

mű könyvéiben (1947) - Martyn 'huzamos külföldi tartózkodásai kapcsán: „Martyn csaknem egész életét Európában szentje csavarogva töltötte, mint olyan művész, akinek soha eszébe sem jutott saját művészete ellen azt az árulást elkövetni, amely 1920 és 1940 között itt Magyarországon csaknem elkerülhetetlen volt.”

Szép tájak (a Földközi-tenger vidéke, Granada), régi városok (Toledo, Todi), csodálatos fekvésű apró délfrancia falvak (pl. Collioure a Bireneusok lábánál), katalán freskók, fából faragott középkori szobrok - általában a reneszánsz előtti művészet (p. a sienai (festészet) a inagy élményei. Közben olykor hazalátogat; 1929-iben - Tamás Henrik galériájában - kiállítása nyílik 1927-iben és 28-ban festett munkáiból. A tárlatot a Nyugat 1929. november i-i számában Rabinovszky Máriusz ismerteti. A „Művészeti relativizmus” című cikk szóvá teszi Martyn egyes munkáinak kiforratlanságát, ugyanakkor az éles ítélőképességű Rábinovszky felfigyel Martyn „nagy tehetségére, mély formatudására, meglepően erős vízióira”. 1934-ben a Fränkel-szalon rendez újabb Martyn-tárlatot.

Párizsi tartózkodása során - a kortáns-művészék közül - a szürrealisták és az absztrakok érdeklik elsősorban. Közelii barátai Georges Vantongerloo és Auguste Herbin - (gyakran van együtt Roíbert Delaunay-val és ia magyar Tihanyi Lajossal. Csodálattal tölti el a francia képzőművészet gazdagsága, sokszínűsége - a kiállításokon, a műkereskedésekben hosszan szemléli Bonnard, Matisse, Rouault, Modigliani, Braque, Juan Gris, Léger, Brancusi munkáit -, viszont az újabb német művészettel (Nolde, Beckmann, Kirohner stb.) nem tud kontaktust találni.

A művész 1939 őszén, a második világháború kitörésekor tér vissza Magyarországra. A háborús években, a Hitler-foarát irányzatok ibangoskodásárnak idején keveset szerepel a nyilvánosság előtt. Ezek az évek nem voltak kedvezőek a modern művészet számára, hiszen pl. a Magyarság című náci (szellemű, háborúra uszító újság - 1943-iban - így leckéztet meg egy avantgardista festőt: „A művésznek is kötelessége részt venni a harcban a maga festői esZközietivei. A tízezerméteres magasságban hősi harcukat vívó repülőket kell iberoizálnia - a hadiüzemék fáradtságot nem ismerő munkását, a (belső front hősét kell munka közben ábrázolnia.”

A felszabadulást követő esztendőkben Martyn munkái gyakran voltak láthatók a kiállítási termek falain és folyóiratok reprodukciói között. A művész tagja lett az 1943-ben létesült „Európai Isfcolá”-nák, amely néhány kimagasló idősebb művész (Egry, Márffy, Czobél, Bokros Birman) mellett az avantgardista festők és szobrászok fiatalabb nemzedékét (Anna Margit, Bálint Endre, Bán Béla, Barta Lajos, Forgács- Hann Erzsébet, Gadányi, Korniss Dezső, Rozsda Endre, Szántó Piroska, Lossonczy Tamás, Vilt Tibor stb.) fogta össze; az „Európai Iskoládhoz írók, költők, esztéták is csatlakoztak - így Kassák, Weöres Sándor, Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós, Mezei Árpád. (Az Egryt, Czóbelt, Martynt, Viltet, Gadányi t, Weörest tagjai közé soroló „Európai Iskola” tevékenységének tudományos igényű feldolgozása - úgy véljük - művészettörténeti irodalmunk halaszthatatlan feladatai közé tartozik.)

1946 tavaszán Kállai Ernő művészeti író - Mednyánszky, Picasso és Czóíbel Béla monografusa - megrendezte „A magyar elvont művészek csopontkiállításá”-t, amelyen Martyn, továbbá Gyanmathy Tihamér, a mohácsi MartinsZky János, Loissonczy Tamás, Marosán Gyula, Fekete-Nagy Béla, Jankóvits József szobrász és Vajda Lajos munkái szerepeltek. 1946-ban Martynnak önálló kiállítása is nyílt, 1949 legelején pedig - Kassák remek nyomdai kiállítású és kitűnően szerkesztett Alkotás című folyóiratában, Francois Gachot tolláiból - francia nyelvű, több képpel illusztrált esszé jelent meg róla.

Az 1949-es művészetpolitikai fordulat után „íormalistá”-nak, ,,dekadens”-nek és „kozmopolitá”-nak minősültek (s hét-nyolc esztendeig nem kerülhettek a nyilvános258