Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Kende Sándor: Idegenben (regényrészlet)
KENDE SÁNDOR Idegenben * E'l kell hoznom apósoméktól a kis Beppét. Egyre gyakoribb, hogy amikor látogatóba viszem a gyerekeket, valamelyiket ott fogják néhány napra. Eleinte valóban csak pár napról volt szó, de előfordult már, hogy egy hét múlva kaptam vissza. Férjemnek pedig egyetlen szava sincs ellene, természetesnek találja. Ebéd után telefonáltak, hogy indulhatok érte: mire odaérek, összekészítik a játékait. Tehát megint egy üzletre való játékkal rakták körül! Én rongyból varrók neki kutyákat és piszkafákból építünk létrát: ezeket a vackokat szereti a legjobban, a labdáját felöltöztettem Pókhasú Tóninak, az ágyban se adja ki a kezéből! - ők azonban tüntetőén méregdrága játékokkal halmozzák el, „nem sajnálják a gyerektől”, pedig a szekrény tetején, a konyhában is, az előszobafogason, az ágy alatt, az ablakok között, mindenütt autó, repülőgép, indián bumeráng, cowboy-pisztoly, világító kígyó, vicsorgó ördög és örökmozgó csodakerék kallódik. Több mint egy óra, mire átvergődöm a belvárosból a Gianicolóra. A Corson lépésben halad a busz, néha percekig állunk, sose jutunk ki ebből a lármás szorításból! A hídon le is lépek a kocsiról, inkább gyalog egy darabig: szellőzködöm a folyó fölött. Nem is tudom, miért hívjuk „kis” Beppé-nek, hiszen akár a vasgyúró, mintha nem is a mi fiunk lenne. Most is: már hallom a csatakiáltását, amíg csöngetek. S ahogy nyitják az ajtót, olyan erővel ugrik nekem, majd eldönt! Pedig alig jár, épp csak gurul, de ólomból van, s mélyre kell szívnom a levegőt, hogy sikerüljön azonnal fölemelnem; Máriának, az anyósomnak nem is tetszik, mennyire ügyetlen vagyok. ő persze azt se szereti, ha idegen sökáig szemlélheti ilyenkor, amikor a (haja még fölcsavarva, az arca zsíros, és hajdani sudár (alakjáról a pongyola most már - fűző nélkül, - bizony sokmindent elárul. Gyorsabban beszél hát, ettől parancsolóbb is a hangja, mint egyébként, épp csak azt nem mondja, hogy: menjünk, menjünk már! Mert este fogadás - és a háziban még minden szanaszét! Senki se ért szót, csinálhat mindent egyedül, a kertészek sztrájkolnak, a vadat se küldték még föl, pedig már három napja rendelte! - őrjítő, szétmegy a feje! -, túl sokan lesznek, vége a szezonnak, mindenki visszajött Rómába. Nem is kell beljebb mennem, összekészítették már a kosámyi játék-szemetet, s Beppe a nyakamban; tulajdonképpen örülök, hogy fordulhatok tüstént, rosszabbra készültem. Annyi időt azért szakít magának Mária, hogy megjegyezze: ^Részlet a szetző „Szerelmetes barátaim” c. rövidesen megjelenő regényéből. 18
