Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac
Az aranyat pedig hazavitték neki. A pitvarba ledobták. Amikor a zsák leesett, aikko- rát huppant, ihogy a szobáiban a szülők azt hitték, hogy összedőlt a ház. Amikor a huszár hazaérkezett, látta, hagy az ígéretnek megfelelően laz arany a pitvarban van. A huszár azonban annyira megijedt, hogy amikor -hazaérkezett és bement a házba, összeesett és meghalt” (15). Ez a keresztét arról is híres, hogy éjjelenként egy -gazdátlan szekér áll -rajta. ,,Az én nagynénim mesélte, h-ogy amikor ő leány volt, egy alkalommal Répcesarudon (Ausztria) bálban voltak. Amikor hazafelé jöttek, a Fratrovuc melletti keresztúton egy lovaskocsi állt. De senki nem volt mellette. A legények, akik v-elük mentek, el akarták indítani a kocsit.- Gyüj-e! Gyüje! - kiabáltak a fiúk. De a lovak nem indultak el. A legények a szekérhez akartaik menni, de a leányok nem engedték.- Ne menjetek oda. Hátha valami baj történik - mondták a leányok. Erre a legényék som mertek odamenni. Amikor elmentek a szekér mellett, a lovak meg se moccantak. Az úton menet, állandóban hátrafelé nézegettek, hogy nem jön-e utánuk a kocsi. Amikor felértek a dombon, a kocsi isimét előttük állt. Ők pedig nem vettek -észre -s-emlmiit, hogy elhaladt volna mellettük. Nagyon féltek -ettől az elátkozott kocsitól és siettek hazafelé” (11). V. A fejetlen kutya A fnatrovaci erdő kellemetlen lakója a fejetlen kutya. Mindenki fél tőle. Szömyalak, rn-ert fej nélkül -is él. „Régebben a fcanásznak az volt a szokása, ih-o-gy ősszel, szép holdvi-lá-gos éjjelien borzra mentek vadászni a Fra-tr-ov-ac erdőbe. Legények kísérték -ezen a vádaszaton, a fcanász fiának a barátai. A borzt (-gjazlac) kutyákkal -hajszolták. Amikor odaérkeztek a Fratrovac erdőbe a réteken keresztül, a il-egények (bátran az élen haladtak. Egy szép áléin vezetett az útjuk. Már messziről látták, hogy az ál-én előttük egy hatalmas kutya fekszik. Aimik-o-r közelebb -értek, látták, (ho-gy a kutyának nincs feje, s -mégis él, lélegzik. Almikor közelebb érkeztek, a kutya n-am -szaladt el. A legények nagyon megijedtek és a kían-ász mögé szaladtak.- Jóska bácsi! Az' álén egy fejetlen kutya fekszik, de él. Nagyon félünk - suttogták a legények. Amikor közelebb étkeztek a kutyához, a kan-ász kutyái is megijedtek és szorosan a Jóska báosi mellett mentek.- Ne bántsátok a kutyákat. J-ertek csak -bátran utánam - biztatta a k-anász -a legényeket. A legények szoro-san a Jóska bácsi után menták a kutyákkal. Amikor elhaladtak a kutya mellett, a legények előrerohantak, hogy a szörnyű kutya, ha megbolondul, ne őket bántsa először. Azonnal hazamentek. Amikor hazaértek, a legények így -búcsúztak el a kan-ásztól:- Na, Jóska bácsi, mi már többet nem megyünk magával vadászni, mert nagyon megijedtünk” (15). A Fratrovac erdőben a légi -romok mostanában is néha előbukkannak. De lassacskán teljes egészében altákarja őket a föld. A történeteket is -már csak kevesen ismerik. Egy idő múlva -a fiatalok nem fognak hallani róluk semmit. Almikor igyekszünk megmenteni a régi kor-ok tárgyi emlékeit, hogy az utókor megcsodálhassa, ugyanakkor -illő, iho-gy e 249
