Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac
I. A fejetlen barátok. A Fratrovac erdőben van egy kis kút a hegyoldalban. Erre a kútra jártnak vízért a Podfratrovac (Fratrovac-alja) dűlőn dolgozó parasztok. Egy-kétszer én is voltam itt vízért, amikor elfelejtettem hazulról hozni, ha ebédet vittem az aratóknak. Ilyenkor az idősebbek mindig azzal ijesztgettek, hogy vigyázzak, mert a kút körül néha fejetlen barátok járkálnak. ,,A Fratrovac erdőben van egy kút. Ebbe a kútba dobták a törökök a barátokat, miután lefejezték őket. Ez a kút a kolostorhoz tartozott. Minden éjjel pont éjfélkor kijönnek ezek a barátok a kútbói és imádkoznak. A kút körül ülnek. Fejük nincsen” (io). De nemcsak imádkozni jártak ki a kútbói, hanem sétálni is (12). Ezektől a barátoktól a nép általában félt, pedig senkit sem bántották, sőt az embereket megjutal,,Ha valaki, amikor reggel kiment szántani a teheneivel, és munka előtt keresztet vetve mondta: „Hajsz Isten nevében kezdjük el a munkát!” - akkor, amikor már néhányszor megfordult a szántással, amikor ismét az erdő szélére ért, talált ott egy szép frissen sült, a melegtől miég füstölgő léngost. Ezt a lángost a barátok tették oda néki, mert Isten nevébe kezdte munkáját” (12). Más vonatkozású csodálatos dolgokat is művelték a fejetlen barátok. „Egy allkalommiál egy 'kislány ment a kútra vázért. Amikor odaérkezett a kúthoz, egy barát megszólította:- Nem akarod megnézni a kolostorunkat?- Nagyon szívesen - válaszolt a leány. A barát bevezette a kolostoriba a kislányt, és megmutogatta néki az összes szobákat. A leánynak nagyon tetszett minden. Olyannyira, hogy meg is feledkezett az aratókról. Bgyszercisak felriadt és felkiáltott:- Mennem kell, miért az aratók már biztosan nagyon szomjasak és várják a vizet. Ezzel kiszaladt és merített a kútbói és vitte a vizet az aratóknak. Amikor kiért a mezőre, már nem volt ott senki. Hazament. Legnagyobb meglepetésére -már senkit sem ismert a faluban. Szülei már régen meghaltak, sőt az aratók sem éltek már. Ö pedig ugyanolyan fiatalon jött vissza, mint ahogyan elment” (12). Egy másik kislány pedig pontosan húsz év múlva -jött vissza a kútról a vízzel. „Egy kislány szüleivel a Podfratrovac dűlőben aratott. A kislány 14 éves volt. Dél környékén megszomjaztafc, és elküldték a leányt erre a titokzatos kútra vázért. Nagyon sokáig nem jött a vízzel. Édesapja nagyon szomjas volt, mérgelődött, hogy hol késik annyit a vízzel és ezért elátkozta:- Hol a csudában van ez ennyi ideig? Vigye -el az ördög! Üssön belé a m-en-nyklő! Csak ne jönne vissza húsz évig. A leány nem jött vissza. H-iába várták, hiába keresték. A leány eltűnt. Amikor szülei húsz -év múlva ismét azo-n a földön arattak Podfratrovac dűlőben, egyszer csak megjelent a ki-silányuk a vízzel. Pont 14 éves volt ákko-r is, mikor visszajött, mint amikor elment. Édesapja megkérdezte:- Hol voltál ilyen soká?- Hát a kúton voltaim vízért, -ahová az előbb -küldtetek.- D-ehát annak már húsz éve, hogy élfcüldteldk. Hol voltál eddig? - kérdi édesapja.- Én nem voltam sehol más-hói, mint a kútnál vízért - válaszolt a kislány, mázták. A leány -semmit sem tudott, hogy v-el-e mi történt abban a húsz esztendőben, amíg elvolt vízért” (13). 244
