Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Arató Károly: Ballada (vers)
hogy «am sikerül. Homályos, idegein lett a megszokott környék, ő lázasan szorítja a fejét, rosszul van, kusza, érthetetlen minden. Rémülten néz, Gábor sehol. Vonásai megkeményednek, gúny és dac vibrál ,a szemében, apró nyüszítésszerű hangok jönnek fel a torkán. Gábor nyugtalanul fülel rá a kocsi kormánya mögött, halija szaggatott lélegzését, óvatosan vonja ölébe a fejét. Elaludt - nézi -, bizonyára új örömről álmodik. Mert értelme mi egyébnek lehet....?! - tapos vadul a pedálra. A bocsitér egyre szűkebb, egyre fojtogatóbb, a férfi arcán kimondhatatlan a keserűség. Talán ... ha a lány mögött. . . lehúzná az ablakot. . .! ARATÓ KÁROLY Ballada Az ember balgamód kutat, nyomoz a szerelem után. A mútba néz, jövőbe les mindkettő titkos kulcslyukán. De nincs sehol! Mikor évek múlva fáradni kezd, vagy fejét lógatva, csüggedve lép, üldözöttje lefogja háta mögül boldogan s izzó ujjaival kiégeti szemét. G. Szigeti M.: Sirató 229
