Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Dávid József: Új kenyér (elbeszélés)

összeállni. Bele-belekezdfiünk raid - az elején még egymás szavába vágva is - a gyermekkori élmények 'idézgetésébe, de ahogy az ételnek, italnak megvolt a jó íze, zama- ta, annyira nem volt a beszélgetésünknek igazi sava-borsa.

Na .megáldjatok - gondoltam egyet -, kiugratom én .a rayulat a bokoriból. Tudom én, hogy a gyermekkor már régen leiszapolódott a lelkünk mélyén. Kár azt felkavarni, inkább azokra az ágakra nézzünk, amik ebből az áldott televényből szívják ezernyi hajszálgyökereken a táplálékot. O.tt van az a .sok .gyermeki bohóság, játék, szomorúság és minden, minden a fa (törzsében. Virága, vagy méginfcábib gyümölcse pedig az ágán.- Azt mondom én nektek - szóltam -, iha már ilyen szépen együtt vagyunk, mondjunk el két Ibis történetet az életünkből.- Booacaió - nevetett rám Turján Gábi, aki műszaki ember, de azt hiszem, a legjobban tájékozott köztünk az irodaiamban is.- Azt is lehet - mondtam -, (hiszen magunk közt vagyunk. Így (hát a legpajzánablb történet is jöhet. Rozika már egyébként is hiúsítva lett, még akikor, iha emlékeztek rá, amikor egyikünk sem tudta olyan sudarasan kerasztülpisiln! az átkot, mint ő.- Ej te Gyuri, .te Gyuri - fenyegetett meg a képviselő asszony, de a többiekkel együtt ő is jóízűen nevetett.- Nem értem én pontosan, hogy miit akarsz, te komám - aggályoskodott Zelenák Jóska, aki művezetőig vitte, .de ahányszor csak összetalálkoztunk, mindig éreztem, hogy valami kisebbségi érzés (bujkál benne még velem szemben is.- Te isten vagy, (komám - szokta volt mondogatni ment .egy marék sárból is embert tudsz csinálni, de én csak abból formálhatok valamit, amit a rajzokon keresztül a számba rágnak a mérnökök.- Ne bolondozz, (hé - így én -, hiszen te abban a kohóban vagy, ahol megfogamzott és született ez az új világ.

Ö persze erre is hüimmögött. Most is húzta a nyakát, hogy nem tud ő olyan szép, úriasan beszélni, mint Turján Gabi, meg .én. Kéri Laci .szájára se sóik ragadt a választékosabb beszédből, noha ő is tanult s egy jelentős állomás főnöke. Rozika meg hiába lelt országgyűlési képviselő, úgy (beszél az most is, mint régen. Ami a szívén, az a száján.- Elég a méiaszájú'ságfoól - csattant .derűsen éppen az ő (hangja -, .értjük mi még a csíziót. Igaz, Péter?- bökte oldalba a házigazdát -, így hát azért i.s .a paraszt klezdii a tnomdókáját.- Én? - pirosodott Péter, de nem volt kibúvó.- Te voltál mindig a közlegény - mondtam kemény haragom, de .persze mosolyogva -, vedd csak úgy, mintha a Nyengasheigyan rohamoznánk a labancokra, ,s neked, mint .egykoron szépapádnak, elől kell vinni a lobogót.

Hát még ilyet.. .- Te találtad M pajtás ezt az ösiszejövefielt - .mondtuk de egyébként is a házigazdának mindenben elől kell járni.- De mit mondják? - nézett rám kétségbeesetten.- Ami az életedben a legérdekesebb volt. Az .egyik történetet a régi világból, a másikat a felszabadulás utáncól. És .ne ingadozz ifit, mint ©gy középparaszt, ha közben .azoknál is jobb .sorod lett, .hiszen valamikor a .mások barmát is hajfcurásztad.- Az már igaz. Kisbéres i.s voltam.- De nehogy valami agrárproletár szemináriumiba kezdj - fenyegette Turján Gabi hanem az életből. No! Rajta, kuruc, rajta!- Igyunk egy kicsit - emelte Péter a poharát, .s közben kövér verejték csepp eket törölt le homlokáról.

213