Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Bereményi Géza: Linczényiéknél voltam a minap (elbeszélés)

BEREMÉNYI GÉZA- Nézd - mondta Linczényi rájöttem arra, .hogy bizonyos idő múlva, amikor már sok mindanen túl vagyok, csak közhelyekben tudom összefoglalni léletem lényeges problémáit. E közhelyeket bárki használhatja, megbújnak hétköznapi beszélgetéseink mondatai között, szórakozottan mondjuk ki őket mindaddig, míg egy nap váratlan értelmet nyernek. És .ekkor megtanuljuk, hogy előttünk számtalan ember töprengett már reménytelennek látszó helyzetéin, a megfogalmazásban keresve menekülést, a megnevezések között kapkodva, .melyek igazolást és kivezető utat is jelentenek ilyenkor. Aztán sikerül kimondaniuk egy egyszerű, bármikor felhasználható általánosságot, a többiek meg - mert úgy' érzik, ezzel .elkerülhetik az átélés kockázatát — elhiszik, mint nyilvánvaló igazságot, .beleszövik beszélgetéseikibe, szónákozottan mondják 'ki. Én is ezt tettem mostanáig, de nekem már van fedezetem néhányra e közhelyek közül. Pillanatnyi helyzetünket például a következő, keserves napok után értelmet nyert közhellyel érzékeltethetném: „Ne házasodj fiatalon.”

Elhallgatott, mert Edit jött be, de intett a szemével, hogy felesége távozása után folytatni fogja. Edit bort hozott, sonkát, vajat, kenyeret, aztán szó nélkül visszament a konyhába. Lkiczényi hosszan nézte a csukott ajtót.

Házasságukat nem neveztem volna korainak. Edit érettségiző gimnazista, ő meg már könyvügynök volt ezelőtt három évvel, amikor összeismerkedtek. Ahogy Linczé- nyitől hallottam, még télen is lejártak a Duna-partra csókolózni, .gyakran intették rendre őket az eszpresszókban.- Nézd - mondta Linczényi, aki mindent elmondott nekem, mert adott a véleményemre. - Nézd, talán nem is tudod, miilyen nehezen jutottunk ehhez a lakáshoz. A főbérlő Edit súlyosan beteg nagyianyja volt, aki zókogva kérte unokáját, hogy költözzön ide. Amikor végül is Edit (bejelentkezett ide, azt kockáztatta, hogy - ha nagyanyja hat hónapon belül meghal - a lakás Eleméré lesz. Edit nagyanyját csak az a rögeszméje tartotta életben még nyolc hónapig, (hogy Elemért nem engedi Lakáshoz jutni. A halálával akarta megadni neki, mert míg élt, ímegalázobtan rettegett albérlőjétől. Erre kevés oka lehetett, ha jól tudom, Elemér szóra sem érdemesítette, talán az egyedüllét, az összezártság növelte ilyen félelmetessé az albérlőt az öregasszony szemében. Azt is tudnod kell, hogy az .öregasszony Editet sem .szerette, mert züMött- ségnek védte unokája titokzatos útjait, ellentmondást nem tűrő kijelentéseit. Mindezek ellenére aránylag jól kijöttek az .alatt a nyolc hónap alatt. Elemér állítólag semmit sem szólt, mikor Edittel a konyhában találkozva rájött, hogy főbérlője erre a lányra akarja hagyni a lakást. Végigmérte, aztán leült cipőt tisztítani. Folyton cipőt tisztít, az a dilije, hogy ragyogjon a cipője.

Edit nyitott be újra, .poharákat hozott, majd kiment, ha jól emlékszem, mosogatni. I inezényi töltött. Arca elemeire bomlott a homályosuló szobában, a sötét és világosabb .foltok, ahogy mozdult, változtatták helyüket, idegenné és szomorúvá tették.

Nagyon .szerette Editet Linczény.i. Már sókszor elmesélte nekem, micsoda koc205

Linczényiéknél voltam a minap