Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Farkas Imre: Veres Péter

Helytelenítve a „szórakoztató ipar” műsorpolitikáját - arról szólt a kimaradt résziben, hogy Pavlov tanítása a reflexekről társadalmi értelemben is érvényes. Az embereket - mint a fehér egereket - oda lehet szoktatni egy helyire, ahol a szellemi táplálékkal együtt .azt a hatóanyagot is felveszik, amit a rendező eszme vagy divat formájában a táplálékba bekever, s idő múltával a fogyasztók már nem azok, akik a műsor elején voltak. Megváltoznak, anélkül, hogy erről érzékletes tudomásuk lennie.

A fehér egerekkel kapcsolatos részt kihúzta a szerkesztő, valamint még egy pasz- szust, ahol arról beszólt Veres Péter, hogy a műsorról sok esetben -egy láthatatlan, a legfőbb irányító szerveknél is nagyobb erő, a tömegízlés dönt, ámde ez mérgezett is lehet. Helytelenítette, hogy a húzásokról többnyire későn értesítik, amikor (beavatkozni már nem lehet. Pedig - szerinte - a szerkesztők és az írók közötti korrekt viszony nem akadályozná a szocializmus építését.

Töhbször is megkíséreltem pontosan jegyezni szavait, de ez zavarta. Amikor szólt is miatta - miért is jegyezgetdk, mindezeket már leírta valahol, (másrészt hiszen úgyis csak beszélgetünk elrakíam a jegyzetfüzetet, amitől láthatóan oldotíaibbá vált.

írókról, írásokról beszélt. Majd újból saját életéhez kanyarodott vissza.

Bántotta, hogy az Olvasónaplómból csak 3500 példányiban jellent meg, noha nem ellenséges gondolatoknak akar utat nyitni. Ellenkezni szeretne azonban olyan dolgokkal, amelyek műsoron vannak és ihatnak, de rossz hatásukról még azok isem szólnak, akik pedig világosan látják 'ezt.

„Nemzeti öngyilkosságba rohanunk - mondta -, ha továbbra is ilyen kevés gyerek születik.” Már novellát is írt ia nemzeti baj ellen, az Új írás lehozta. Az anya nélkül felnövő gyerekek érzelmi^értelmi sivárságára példaként említett egy gyermek- otthont. Lakóival gyakran találkozik sétái alkalmával, a gyerekek tekintete üres, már- már bamba.

Sárospatakról érkezett aznap délután 1 órakor, ahol jobbára lányoknak olvasott fel arról, hogy a felszabadított nő, de általában a mai ember elveszítette szerelmi egyensúlyát. Csak a tudatos lét, a háziasságon belüli demokrácia és a közös cél tarthatja fent a család egyensúlyát. Tudatosan kell alárendelni magunkat a jól meglátott közösségi, nemzeti céloknak, tántoríthatatlanul, ahogyan a paraszt tartja az eke szarvát.

Rekedten beszélt, mert a sárospataki időadás sokat kivett belőle. De nem tehet mást, mondta, ha miár olyan alacsony példányszámban nyomják a könyveit, az előadásokon kell hatnia, mert nagy szüksége van az emberi kapcsolatokra. Talán nem rekedne be, ha nem beszélne olyan nagy hangerővel, de 'erről más Ok miatt sem tud leszokni. Egész életében kiabálnia kellett: 12 évet töltött pályámunikásként, s akkor a zörgő pályakocsin, nyáron a cséplőgépnél, de ma is kiabálni kell, hiszen az autóban sem lehet érteni a csendes beszédet.

Töhbször hivatkozott írásaira, idézett belőlük. Ha ő - mondotta — nem a magyar scnsforduiásra, népi felemelkedésre fordítja írói erejét, világíró lehet belőle.

„A kelletlen lány” című könyve békedíjat érdemeit volna; 5 ezer példányban jelent meg. Mindegy. Az írónak legyen saját politikája, ami 'azonban megegyezhet a hivatalossal. Majd 'arról szólt, hogy mindig újabb és újabb metamorfózison kell átesni. Aki erre képtelen, nem igazi író.

Panaszkodott, alacsony a vérnyomása. Néha a kályha mellett is fázik. Egyetlen feketét iszik meg naponta, mert kettő már szétzilálja a gondolatokat. Elhallgatott,